Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
15 „Hermannsschlacht“ ezímü drámáját tizenöt év múlva követte a második : „ Hermann mid die Fürsten“ s-három év múlva (1 787) mégint a narmadik „Hermanns Tod“ Klopstock, mint a polgári szabadságnak és függetlenségnek hive, élénk érdeklődéssel viseltetett a franczia forradalom iránt, mert azt hitte, hogy eljön az idő, mikor az ész győzedelmeskedik az erőn. A forradalom nagy eseményei és vívmányai új hatással voltak szabadságszerétő lelkére. E forrásból fakadtak legmagasabb szárnyalású ódái. 1792. évben franczia polgárnak választotta meg a nemzetgyűlés és az erről szóló diplomát is elküldötte neki. De nem sokára ki kellett ábrándúlnia lelkesedéséből. A szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavak alatt folytatót! rémuralom egészen kijózanította és a milyen lelkes hive volt azelőtt a forradalomnak, ép oly férfias nyíltsággal vallotta be most tévedését és irtózását. Senki sem mondhatta nagyobb joggal, mintő, hogy nincs senki talán, a ki a franczia forradalommal annyira együtt érzett volna, és a ki annyit szenvedett volna mint ő. Hetvenhét éves volt, a mikor 1791-ben újra megnősült ; első neje Méta unokahugát, özvegy Winthemnét vezette oltárhoz. S e lépést nem volt oka megbánnia, mert második neje hü, szerető társa lelt, a ki élete alkonyát, szendéiével és meleg otthonával széppé és kedvessé tudta tenni. 1802. májusában sídyos betegségbe esett, melyből soha többé ki nem gyógyult. Betegségében költötte utolsó: „Die höhnen Stufen“ ezímü ódáját. Ezután, mind aggodalmasabban ápolta egészségét, egy darabig még élt, de végre 1803. márczius 14-én meghalt Haml urgban hetven- kilencz éves kólában. Földi maradványai oly végtiszteletben részesültek, a milyet talán soha sem látott Hamburg. A birodalmi városokban székelő belga, dán, angol, franczia, osztrák, porosz és orosz követek is hivatalosan megjelentek a temetésén. Gyalog és lovas diszcsapatok kísérete mellett haladt a roppant menet a város föutczáján végig Altona felé, hol borostyánkoszorús koporsóját a költő saját énekeinekés Mozart requieme énekelése mellett bocsátották le a sirba felejthetlen Métája mellé.
