Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891

8

bizottaknak. — Gyenge jellemek hamar engednek a kérő szónak s belenyugszanak az alig elfogadható mentegetőd- zésbe. Bár tudják, hogy fejlett ereje és ügyessége szerint többet végezni képes lenne tanítványuk, de lágy szivük indításából megelégesznek féleredménynyel. Az ilyenek legalaposabb tanítás, teljes tárgyismeret s alkalmas módszeres eljárás daczára maguk rontják meg a tanítás sikerét. Ki valaha kiskorúak tanításával foglalkozott, az tapasztalhatta, hogy Írásos feladatok, számtani példák, stildolgozatok készítésében minő hamar áll be szeszélyes szétesés, a mint a tanár tágit a megszabott határokon s gyengíti vagy végkép elejti követeléseit. Most közönyösen nézi a dolgozatok alaki kellékeit, nem ügyeli meg értelmi szabatosságát s hibátlanságát; majd utóbb elnézi ha különböző időben és egymásutánban adogatjuk be dolgozataikat tanítványai. Az ilyen aztán ne csodálkozzék, hogy tanulósága, mint fegyelmetlen sereg, együtt mozogni alig képes. — Hátha még aztán személyes megbízatások teljesítésében, felügyelet s fegyelem alkalmazásában nem mutat a tanár kívánatos következetességet, pontosságot és rendszeretetet! Annyi zavart, félreértést, balmagyarázatot okoz ezzel tanítványainak megszokásaiban, gondolkodásmódjában és közérzetében, hogy épen nem lehetünk meglepve, ha gondatlansága által az iskola sikeres vezetése van mindinkább koczkára téve.

Szintén igen zavarólag hat személyes példaadásával a tanár, ha pillanatnyi keserűség, felfoityanó harag, erős indulat következtében elvéti az illő bánásmódot s durva kifakadásaival, csipkedő gúnyolódásaival, sértő élczeivel, tréfálkozó ötleteivel, vagy épen idétlen s kellőkép meg sem okolható s azért önkénykedö büntetéseivel csipdesi, sőt vérig sebzi azokat, kiket épen megnyernie s Jeköte-