Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891
14 világban : akkor még nagyobb, még nehezebb, még dicsőbb és a nevelés érdekeire gondolva még sürgősebb feladat, hogy beléletünk fentebb vázolt tökéletesítésében meg ne restüljünk, mert a példaadás nevelő befolyásának gyakorlására épen csak ez által válhatunk képesekké. — Igaz, hogy ez irányú jeleskedéseiért a tanár a legtöbb embertől épen nem, csak lelkiismeretétől s Istenétől kapja meg a jutalmat. 1 )e ezek daczára mégis a szellemi élet ezen előkelősége s példaadásban nyilvánuló ereje ad jogot és lehetőséget igazi nevelői befolyás gyakorlására, mert valóban nevelni csak az képes, ki a maga nevelésében soha meg nem restül, soha nem csügged és soha ki nem fárad. Ez volt a történeti fejlődésben is a régibb gymnasiu- moknak s azok körében a prot. gymnasiumoknak is nagy- ereje és dicsekvése, hogy tanáraik elvonulva a világ hiúságaitól, nemcsak a tanítás, hanem főleg a személyes befolyás és példaadás hatásával is kívánták szolgálni azon nevelői érdekeket, melyek nélkül összes tanításunk fejleszti ugyan tanítványainkban a kigyói okosságot, de nem az ártatlan galamb szelídségét is egyúttal. Ki ne tudná azonban, hogy nagy értelmesség szivnemesség nélkül veszélyes kétélű fegyver, melylyel az ember másokat s magát halálra sebezheti ! Bizonyosan azok, kik a nevelés ügyének lelkes szolgái, óvást látnak soraimban korunk azon egyoldalúsága ellen, mely megnyugvást talál már abban is, ha a gymna- siumban kötelességszerüen űzzük a tanítás soha nem kicsi- nyelhetö munkáját, de e mellett kevés gondot vetünk azon nevelői feladatokra, melyekben az igazi tanítás éltető erővé fejlik s megdicsőíil. Szerintem a gymnasium nemcsak tanintézet. Voltakép tanítói fáradozásunk jutalma azon nevelői eredményekben áll, melyekre léleknemesitő tanítás által
