Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891
13 tozik. Jaj azoknak, kik nevelő létükre ily botránykozás okozói! / Epen a vallásosság vezérlete mellett lesz a tanár az erkölcsi jelle mesedós pél da adójává is. Úrrá válni önmagunk felett, ez a legnagyobb uralom. Szépen fejezte ki e gondolatot Szeberényi János püspök, mondván: „maxima libertás est sibi leges dare eisque obscqui.“ A mindenoldalú tökéletesedést életeivel elfogadva, magunkat az erkölcsi jó valósításában munkássá teremteni oly dicső feladat, melyért magában véve élni érdemes, mert legigazabb boldogság kút- forrása azon tudat, hogy teljesen szabadon cselekvöleg csatlakozunk ahhoz, mi legjobb meggyőződésünk szerint erkölcsi kötelességünk. Ki ezen életelv alapján magát átteremti s teszi erkölcsi jellemmé, abban a nevelői befolyás oly erőkészletére találunk, hogy másokkal való érintkezése már irányzó, figyelemkeltő, lekötelező, jellemesitő és mcg- ncmesitő egyetemben. Nagy áldás, végtelen dicséret erkölcsi jellemekké kialakulnunk. Azonban az általános emberi érdek mellett a tanár nevelői hatásának legigazabb biztosítéka az, ha ő valódi erkölcsi jellem s ezen személyes előnyében s kiválóságában is utánzásra édesgető mintakép gyanánt működhetik a világ és tanítványai előtt. Mindezek oly önleges, a tanár személyét érintő erények, melyekhez öntudatos és tervszerű önképzés, benső átalakulás, újjászülemlés nélkül senki se jutott el soha. Bizonyosan ezen önmagunkra irányuló belterjes munka teszi tanári állásunkat jelentékenynyé, előkelővé — s legalább az alaposan s helyesen is gondolkodók előtt — tiszteletre méltóvá. De ha már a gymnasiumi tanítás sikerének érdekében kívánatos, sőt szükséges a hivatását szerető tanár folytonos és fokozatos tudományos önképzése, mely magában soha meg nem szűnő feladat e szakadatlanul művelődő társas
