Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891

10

dől' íozó, elemző s fejtegető tanítványaitól, mint mennyit ő maga gondos otthoni előkészület mellett egy-egy tanításában nyújthatott. Az ilyen méltányosságét nem ismerő tanár igazságtalanságával sért, túlságos követeléseivel bőszit, ked- vetlenit s maga ellen ingerli olykor még azokat is, kik rokonszenvüknél fogva mások baját eleven képzelődésükkel magukban felidézvén, szívesen szövetkeznek minden méltatlanság megtorlására,

Semmi sem emeli a tanárt annyira tanítványai előtt a megérdemlett tisztelet magaslatára, .mintha különösen erkölcsi jellemvonásaiban tüntet föl oly követésre méltó példákat. melyek egész tanításának igazolását és az általa hirdetett életelvek perspectivszerü mélységét tárják föl az életideálokat kereső ifjú tudata előtt.

Alig ébreszt valami egyéb által a tanár kötelességlhí- ségro, ügybuzgóságra annyira, mintha főleg maga kötelességeihez hű s őszintén tiszteli és szereti azon léleknemesitő foglalkozást, melyet állásánál fogva űz és gyakorol. Ellenben szánalomra méltó bérenczek azok, kik nem lelkesednek az általuk űzött tanítás és nevelés iránt s keresve keresik az alkalmat és módot, bogy lehet cselesen kibúvni a hivatalos állásukból folyó teendők terhe alól, kik immel-ámmal végzett kötelességeiket annyiszor elejtik és elhanyagolják, a hányszor ezt laza ellenőrzés mellett észrevétlenül megtehetni remélik. Ilyenféle példaadásukkal többet ártanak ezek, mint legavatottabb mesteri tanításukkal használnak. Mert innen származik aztán tanítványaikban is a tanulásnak azon minden léleknemességet gúnyoló álsága, ámitó ravaszkodása, mely hova tovább fejük, annál inkább teszi a tanítványt önmagával s kötelességszerű naponkénti foglalkozásával meghasonló szerencsétlenné.

Hogy ha már aztán a nevelés — mint lényegénél fogva