Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891

10 dől' íozó, elemző s fejtegető tanítványaitól, mint mennyit ő maga gondos otthoni előkészület mellett egy-egy tanításában nyújthatott. Az ilyen méltányosságét nem ismerő tanár igazságtalanságával sért, túlságos követeléseivel bőszit, ked- vetlenit s maga ellen ingerli olykor még azokat is, kik rokonszenvüknél fogva mások baját eleven képzelődésükkel magukban felidézvén, szívesen szövetkeznek minden mél­tatlanság megtorlására, Semmi sem emeli a tanárt annyira tanítványai előtt a megérdemlett tisztelet magaslatára, .mintha különösen erkölcsi jellemvonásaiban tüntet föl oly követésre méltó pél­dákat. melyek egész tanításának igazolását és az általa hirdetett életelvek perspectivszerü mélységét tárják föl az életideálokat kereső ifjú tudata előtt. Alig ébreszt valami egyéb által a tanár kötelességlhí- ségro, ügybuzgóságra annyira, mintha főleg maga köteles­ségeihez hű s őszintén tiszteli és szereti azon léleknemesitő foglalkozást, melyet állásánál fogva űz és gyakorol. Ellenben szánalomra méltó bérenczek azok, kik nem lelkesednek az általuk űzött tanítás és nevelés iránt s keresve keresik az alkalmat és módot, bogy lehet cselesen kibúvni a hivatalos állásukból folyó teendők terhe alól, kik immel-ámmal végzett kötelességeiket annyiszor elejtik és elhanyagolják, a hányszor ezt laza ellenőrzés mellett észrevétlenül megte­hetni remélik. Ilyenféle példaadásukkal többet ártanak ezek, mint legavatottabb mesteri tanításukkal használnak. Mert innen származik aztán tanítványaikban is a tanulásnak azon minden léleknemességet gúnyoló álsága, ámitó ravaszko­dása, mely hova tovább fejük, annál inkább teszi a tanít­ványt önmagával s kötelességszerű naponkénti foglalkozá­sával meghasonló szerencsétlenné. Hogy ha már aztán a nevelés — mint lényegénél fogva

Next

/
Oldalképek
Tartalom