Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891
11 lenni tartozik, — az emberszerctet tervszerű és önfeláldozó munkája: akkor nagy ellemnondást rejt magában azon tanai’, ki növendékében a származás, társas előkelőség, felekezeti és nyelvi különbségek alapján o'y osztályozást, olv bántó megkülönböztetést csinál, mely egyeseket ok nélkül kitüntet, másokat méltatlanul megaláz. A dölyfös lenézés, kicsinyít) megalázás, gőgös fenhéjázás nem müveit emberhez, de különösen nem tanárhoz illő erkölcsi fogyatkozás. Épen ezek ellentétei által kell példába" tündökölnie annak, ki a tanterem falain belül azon testvéri szeretetnek, héktilé- keny türelmességnek hirdetője óhajt és akar lenni, mely nélkül az ember nevelése elérhetlen agyrém. Hazaszeretetben gazdag, férfias, őszinte, jellemes tanárok személyes példájukkal nevelnek igazi hazaliságra. Erről sem szabadna megfeledkeznie annak, ki a példa nevelő befolyása felett eszmél. Hazai történet, irodalom, anyanyelv, nemzeti költészet, hazai művészet és dal, mint tantárgyak gyakorlatilag ügvesitö foglalkozási körei a gymnasiuiiiban működő tanárnak, melyek bőséges alkalmat szolgáltatnak neki arra, hogy tanítványai előtt hazája sorsát, jobb jövőjét, felvirágzását szivén hordozván, éreztesse mindenkivel azt, hogy miben áll és mire kötelez a hazaszeretet léleknemesitö erénye. Ábrándos kosmopolitizmus, vagy a napi politika keserűsége s izgalmas elfogultsága nem tünteti föl a tanárt példaadó gyanánt tanítványai előtt sem oly vonzó közelségben, sem oly kedvező világításban, hogy akár benne a józan hazaszeretet nemes lelkesedését felismerjék, akár annak hevétől maguk is hevületre gerjedhessenek. Mit szóljak ezek mellett azon számitó önzésről, mely a hazaszeretet leple alatt személyes érdekeket hajhász! ? Szeretem hinni, hogy ideális irányi! tanári körben a legszentebb érzelemnek ily el faj - zására keresve se találhatni kivált hazánkban.
