Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1890
6 — gébb elemnél arra, hogy magát fölmentve érezze azon iskolai törvények legtöbbjétől, melyek eddig őt munkásságában, sőt benső fejlődésében szabályozták. A komoly önképzésre szánt időt nem kevesen — meglazulván a személyes összeköttetésen alapuló tanári ellenőrzés folytonossága — haza utazgatásra, mulasztásra s szórakoztató időtöltésre fordítják s nem ritkán épen a gymnas. tanpálya zártakor ártanak azon jó hírnevüknek, mely miatt őket tanáraik s ismerőseik megszerették. A botlásra pedig ilyenkor sokkal inkább az alkalom, mint a rosszul fékezett gonosz hajlam váratlan előtörése szolgál okul. Tegyük tehát ilyesre lehetetlenné az alkalmat. Továbbá abban is koczkáztatják az érettségiek mai berendezésük és kiviteli módjuk következtében a gymn. tanítás és nevelés sarkalatos érdekeit, hogy 2.) a szóbeli vizsgálatokon a főgymnasium összes tanárai jelen lenni tartozván (Ér. Utas. 16. §) a 4—5 napra terjedő időben az osztályok egytől hétig szünetelnek. Tudjuk tapasztalatból hogy mit jelent — kivált a kisebbeknél — a szünet. Az ő életükben szünet és semmittevés azonos fogalmak legtöbbször. Ezért a tanév vége felé, midőn a tervszerűen beosztott ismétlések serkentő hatása alatt a legjobb alkalom nyílik arra, hogy összes tanulóink a tanév folyamában átvett tanulmányokról teljes átnézetet szerezzenek és a kiérezett hiányokat pótolgassák, ilyen 4—5 napra terjedő szünet oly zökkenést okoz, mely tanulmány és fegyelem érdekében figyelemre méltó hátrányokat von, — vagy legalább vonhat — legtöbbször maga után. Méltatlannak látszik e mellett az is, hogy népes gymnasiumainkon 40—50 érettségire menő miatt 350—400 tanuló négy öt napon át ellátatlanul magára maradjon. E bajon aztán vagy
