Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888
11 e fájó sebet, ha azt orvosolni nem tudjuk. Nekem azonban nem szabad ezt sem el hallgatnom, midőn jelenkori iskoláinkról elháritani vagy legalább csökkenteni kívánom a felelősséget azért, hogy — a mint mondják — a tanuló ifjúság éleltejlődésének vallásos iránya nem kielégítő ; — mert hisz magst,a közélet uralkodó eszméivel közkeletű nézeteivel — ki ne ismerné azokat ? — szintén irányzólag hat az ifjú nemzedékre. Aztán ha csak futtában érintem is gondolkozásunk és közművelődésünk fokmutatóját, az, irodalmat, van-e ebben erősen képviselve a vallásos irány ? Hol vannak vallásos költészetünk hírneves képviselői, minő olvasmányok kai táplálkozik ifjúságunk ? És képes-e az életre nevelő iskola a közélet áramlatából mindenkor kiszakítani vagy következetesen távol tartani a fejlődő ifjat s terelni öt oly irányában a mely a keresztyén valláserkölcsi életnézetnek mindenben megfelelő legyen? S mind ezek mellett a környezet, melyben a legtöbb ifjú napjait éli, nem mérgezheli-e meg sokszor minden iskolai tiltakozás és óvó rendszabály ellenére azokat, kiknek vallás-erkölcsi irányításáért aztán oly hamar hajlandó a világ az iskolát vádolni. Hiszen hányszor tapasztaljuk elszomorodva, hogy erkölcsi komolyság, józan ellenőrzés, szeretetteljes figyelmeztetés s az ifjak ballépéseivel szemben némi erkölcsi bátorságot igénylő tiltakozás a nagykornak részről legtöbbnyire, vagy legalább nem ritkán végkép hiányzanak ott, hol a tanuló a világgal érintkezve s annak élvezeteiben s szórakoztató mulatozásaiban önfeledésig elmerül. Sokat tudnak tanuló ifjaink hanyatlásáról azok, kik mikor kellene, szólam bátortalanok. Aztán mégis egyesek könnyelmű ballépése miatt elitélik az iskolát, holott — logice — csak az egyént volna tán okuk és joguk kárhoztatni.
