Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887
Nem kívánok valamennyi tényezőt bonczolgatni, csak egy tantárgyat szakitok ki, mely a gymnásiumnak négy alsó osztályában szerepel kötelező tantárgyként heti két- két órában. Oly tárgy ez, melynek feladata a szemet, észt és kézügyességét fejleszteni. E czél elérése a vezetéstől függ. Ha a vezető nem általános műveltségű, képzett ember s helytelen módszerrel, akárminő rendben a tanítványok értelmi fokának, korának tekintetbevétele nélkül rajzoltat képecskéket, nehezeket könnyüket válogatás nélkül, az nem fog megfelelhetni igazán feladatának, melyet meg kellene oldania. Ily esetben nem csoda, ha a tanítványok elkedvetlenednek s neki, ha az érdeklődést tárgya iránt csak némileg is fenn akarja tartani, folyamodnia kell csalétkekhez. Olyankor krétarajzok járják, ecsetelés, tájképek, fejek, virágok mindeféle jó és rossz minták után. Chaos ez, hol a tömegtanitással elérhető paedagogíai eredmény elmarad. Mennyire meg van itt kötve az értelem szabad, öntudatos fejlődése. Hogy képzelhetnök itt el a tárgy alárendelését egy általános czélnak vagy szoros kapcsot a gymnásiumban előadott többi tárgyak közt vagy előkészületet a malhematikára és vájjon miként nevelhetné növendékében az akaratot s mikép volna eszközölhető itt a növendék vezetése önálló Ítélésre ? A szemlélet a legszorosabb kapocs ember és természet közt, ha az egyáltalján növelhető, akkor megérdemli, hogy a nevelésnél tekintettel legyünk rá. Már pedig hogy növelhető oktatás által, vall erre az a körülmény, hogy átmenet lehetséges fejletlenségből a művészi tökéletességig Azt tapasztaljuk bogy egy és ugyanazt a dolgot az egyik szépnek találja, a másiknak nem tetszik. A ház
