Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887
5 sarkot az egyik függélyesnek látja, a másik ferdének. Világos ebből a szemlélet különféle fokozata. Azért nem szabad elhanyagolni, hanem már kis korában hozzá kell szoktatni a gyermeket a tárgyak helyes szemlélésére. A gyermek első tekintélyeinek hibás útmutatásait, tévedéseit lielyreütni később vajmi nehéz. Némelyek abból indulva ki, hogy a rajz csak a tehetségeknek való s a tanuló kéziügyességre szert tévén czélját elérte, kevés fontosságot tulajdonítanak neki. Nem akarom azt állítani, hogy talentumok nincsenek, dehátmi nem is professzionálus művészeket, rajzolókat akarunk képezni a rajztanilásával, hanem az ember ízlése- s értelmének fejlesztéséhez hozzájárulni karöltve a többi tantárgyakkal, S a nevelés czéljának eléréséhez az alapelemek ismerete kell, olyan ez mint a nyelvben a grammatika, a syntaxis. Szak- s általában gymnásiumba nem való rajzok az ottani nevelésre káros hatásúak. Különben a nyelvet, annak grammatikáját, syntaxisáf, irodalmát sem tanítjuk azért hogy növendékünkből költőt neveljünk. Ebből folyik, hogy oly methodusra van szükségünk, mely a lelki látás (szemlélés) az öntudatos látás kiművelését czélozza, a kézi ügyességet alárendeli az értelemnek s csak akkor veszi tekintetbe, ha érlelmesség világlik ki belőle. A rajztanár nem fogja minden gondját kizárólag az egyesek kiművelésére fordítani, az ő kötelessége aránylag egyforma képzést érni el az osztály valamennyi növendékével. Távol áll tulajdonképen i czéljátől s hivatása magasztos feladatától az a nevelő, ki minden gondját egy-két tanítványára fordítja, a többit elhanyagolja, mert nem bírnak a jobbakkal lépést tartani. Hiába hozza fel ilyenkor egynek ügyességről s szorgalomról tanúskodó rajzait, midőn ötvenkilencz nem felelt meg kötelességének. Vegyük észre, hogy az iskola
