Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887
14 értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a tanuló önálló ítélésre szert tegyen, mely őt első sorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig bármely tudományos foglalkozásra s munkásságra képesíti. Ezen az értelmi alapon s annak fejlésével párhuzamosan kidomborodik agymnásiumi oktatásnak végczélja : kifejlenek az ifjú lélekben rejlő erkölcsi csirák, feléled az önállóan felismeri és megítélt ideálok iránti lelkesedés s képződik ezen a biztosan lerakott alapon az élet reális viszonyai közt egy önálló egyéniség, az erkölcsi jellem. Az emberiség ideáljai az antik és modern nyelvekben vannak letéve s azért azoknak a tanítása, különösen pedig az antik nyelveké képezi a gymnásiumi oktatás középpontját. Tanuljuk az antik nyelveket, hogy megértsük a régi népek szellemét s megkedveljük emberiségi ideáljaikat.“ Igaz, hogy a művészetek közt az, melynek anyaga a nyelv a legtökéletesebb, mart feltárja a szív legmélyebb titkait s az Íróban az elmúlt egyéniségek lelki rajzát látjuk, vele élhetünk, vele érezhetünk. A történelem kiegészíti ezt a rajzot a koréval, de ha azon népek korát és műveltségét, »életét és világnézetét*, melyek eszméiket bámulatos fölfogással ecsettel és vésővel örökítették meg, teljesen megakarjuk érteni s átérezni, nem elegendő az írott emlékekhez folyamodni. Gyakorlott szemmel, kimi- velt érző szívvel megértjük a művészet remekeit és ideáljait, belepillanthatunk a finom érzésű népek szellemi alkotásai közül azokba, melyek bár némán tekintenek le ránk, — szivünkhöz szólanak s a korok képeit elménkben kiegészítik. Kölcsönös kapcsolatban és vonatkozásokban az olvasmányokkal megbecsülhetetlen és pótolhatatlan
