Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887
13 — kintettel nem lehet a választandó pályákra. Azért szemeljük úgy ki az anyagot, hogy az a gymnasiális paedagogia czéljának megfelelő legyen, helyes szemléletre vezessen s az aesthétikai Ízlés csiráit ébreszsze a tanuló lelkében. Látjuk, hogy a rajz olyat tanít, a mivel minden müveit embernek bírnia kell s a mi, ha elhanyagoltatik, később csak nagynehezen vagy éppenséggel nem sajátítható el. Ne mulaszszuk el a növendéket úgy a classicus mint más népek stilfajainak jellemző sajátságaira figyelmeztetni milyen pl. a görögök alkotásaiban észrevehető finom, mély érzés. Tanulja fölfogni, a levél mi által tűnik ki, erőt fejez-e ki vagy vékony levélalakjaival, szép és összhangzalos görbületeivel vonja-e magára a nézők figyelmét. Szemlélje gonddal a levélalakok csipkézetét, a rajzolandó részletekben az alapvonásokat, elágazásaikat. Mindezekben visszatükröződik a népek fölfogása, aestbéti- kai ízlése, Az általuk alakított emlékek néma szószólói a népek szellemi nagyságának. Az ismertetéseknél azonban óvatossággal kell eljárni, mindig eszébe jusson a tanítónak hol tanít. Ereszkedjék le tanítványai értelmiségi fokához, de emelje azt. A közlés módja külömben az egyéniségtől függ s a helyiviszonyoklól. A protestáns tanterv értelmében a gymnásiumi oktatás nem a köznapi élet szükségleteinek szolgál, hanem azon magasztos eszményeknek, melyek az emberiséget kisebb-nagyobb öntudatossággal mindenkor áthatották s a melyeknek főforrása : az önmagát értő, magában megállapodott erkölcsi jellem. Ez azonban csak öntudatos munka segítségével érhető el, az öntudatos munka pedig az önálló gondolkodásra épül. Ebből következik a gymnásiumi oktatás főfeladata: az
