Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1885
7 a szellemi éleiben semmi apától anyától átörökölhető tudomány. Ezért a tanulás és gyakorlás s fejlő lelkiesmé- retünk által javallott és sürgetett erények hitleljes valósítása értelmesedésünk és jellemesedésünk elengedhetetlen és mindenkivel egyaránt közös föltételei, melyeknek megszerzésénél enmagunknak erőnk és tehetségünk megfeszítése mellett kell fáradnunk s önképzésünk sok felelősséggel járó feladatain dolgoznunk mig nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, melyben senkisem dolgozhatik többé. — Ep ezért iskolában s életben felednünk nem szabad, hogy ma »úr* csak az, ki lelkesen űzött hivatásszerű munkája után önállóvá fejük s közhasznú szolgálatokat a társadalomban teljesíteni képes és kész, mert azokra szakszerüleg készült és mert azokból tisztességgel megél. Bizonyosan akkor tesz a gymnasium is szolgálatot az életnek, melytől külön szakadnia sohasem szabad, ha ezen irányban nevel úrrá, az az úgy, hogy már az iskola padjain szokjék az ifjú azon gondolathoz, mikép az iskolázás napjainkban épen nem divatkérdés, nem rangszerzés, nem út a könnyű és tétlen élethez, vagy a társadalmi magas és jövedelmező állások eléréséhez, de előkészület a közéletben értékkel biró oly munkássághoz, mely az embert hasznavehetővé, önállóvá s oly értelemben úrrá teszi, hogy ő világosan felfogott egyéni hivatásának megfelelő ügyet szolgál, s épen ezen önkéntesen vállalt és lelkesen teljesített szolgálat alapján emelkedik úrrá. Hogy a közélet ezen correctívumát, ezen irányzó nevelői alapgondolatot gymnasiumunkban a tanuló ifjúság leikébe plántálhassuk s ott ható és uralkodó élő erővé fokozhassuk, legyük összes tanítói foglalkozásunkat mindenütt és mindenben lettremenővé vagy más szóval munkásságra kötelezővé. Oly hamar elandalodik a fejlődő ifjú az ügyes előadási! tanár szellem fejlesztő magyarázatainak hallgatásakor.
