Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1885

8

Élvezetes is lehet az reá nézve, midőn erősebb szellem szárnyain emeltetik. Sokszor magára a tanárra is elbűvölő hatása lehet annak, ha úgy lelke teljességéből értelmez, fejteget, leír, szépészeti bonczolgatásokba mélyed s az általa kedvelt tudomány magaslataira emelkedve saját széleskörű képzettsége kincsein végig tekint. Alig veszi észre a kevésbé tudatos, hogy tanítványai a jóllakott ember délutáni siestájára emlékeztető passiv élvezés állapotába sülyedtek, minek nevelés érdekéből nagyon ritkán szabadna csak megtörnie. „Küzdve küzdjél és bízva bízzál*. Ez az ember sorsa Madách szerint. De az ifjú léleknek ezen mélázó elandalodása se küzdés, se bizás, hanem hanyatlás a tétlenségbe, mely sokszorosan ismétlődve renyheséggé válik, pedig feliratunk szerint ,hoc instituto pellitur e scholis patriae ignavia* ! Czélellenes tehát ezen elandalitó kezelése az ifjúságnak, s ellenkezőleg ép az a czélra vezető, ha nem emeltetik de emelkedik s nem munkáltat, de munkálkodik. Épen ez oknál fogva kell arra törekednünk, hogy értelmet, szivet, akaraterőt fejlesztő munkában és munka által erősödjék ifjúságunk. Hogy pedig a nevelés sarkalatos feladataival egyedül összeillő ezen öntevékenységét az ifjúságnak elérhessük, azért kell minden tantárgy feldolgozásakor gondot fordítanunk arra, hogy sokszor és sokszorosan számoljon a tanuló mind arról, mit iskolai feldolgozás alapján megértett, tud, eltanult s tehát alkalmazhat, felhasználhat s ügyesen értékesithet, ha leleményességét, inventióját, gondolkodó útonjárását ki nem felejtjük a számításból s többet dolgoztatunk vele és általa, mint mennyit magunk helyette dolgozgatunk. Mint testi erőnk csak sok gyakorlás és erőkifejtés feltétele mellett gyarapodik, úgy gondolkodás, képzelem, emlékezés, visszaemlékezés, elmélés és elvonás stb. szintén csak öntevő munkásság folytán válnak életképessé. Bizonyosan ide ezé-