Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1885

5

ezelőtt meghonosította volt Szarvason, s diadalra is juttatja vala eszméjét, hacsak némi jóakaratra talál azokban, kiknek javáért magán vagyonának nagyrészét is feláldozá a népboldogitás gondolatáért rajongó eme jeles prot. lelkészünk.

De nemcsak a múlt eme tanúsága, hanem méginkább a jelen folyton hangosabbá és határozottabbá váló követelése is arra kötelez bennünket, hogy a gymnasiumban se legyünk hűtlenek azon örökségképen reánk maradt s Tessedik által formulázott elvhez, mikép ne engedjük, hogy gymn. növendékeink egyoldalúan befogadó passiv működést űzzenek tanulói éveik alatt, hanem lehetőleg minden irán}Tban fokozzuk tudatos öntevékenységét, támogassuk példaadással és tanítói behatásokkal a reánk bízott ifjúság munkássági ösztönét, fejlesztve azt odáig, miglen a hivatásszerű munka s a munkásságban való nemes verseny életszükséggé, léleknemesilő örömök forrásává, sőt élet- czéllá válik azoknál, kik öntudatos tanulóink lenni s maradni akarnak. Ha nem mehetünk is mindjárt külföldi tekintélyek felhívó szózata után oly iskolai reformokra, melyek értéke úgyis kérdéses; ha nem is lenne kívánatos, hogy a Frary-féle hasznossági elv ötletszerű felkarolásából úgy is gyakori változtatásoknak kitett tanítási tervezetünkön módositgassunk: azért mégis kötelességünk az országos közoktatási törvény alapján tervszerüleg oda hatni, hogy kivált a tanulóság kívülről hozott és társadalmi örökségkép átszármazó tétlensége, iskolai passivitása, gymnasiu- mainkból országszerte kiirtassék s annak helyét hivatásszerű munkaszeretet, tudatos öntevékenység váltsa fel. Ez azon egyedüli erkölcsialap, melyen a gyinnas, lanulás és jellemesedés feladatai kielégitőleg megoldhatóknak mutatkoznak. Ez legyen gymnasiumunk azon realistnusa, mely ha nem vezetne is pénzérték szerint mérhető anyagi haszonra, de becsülni való előnyükhöz juttatná magyar