Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1883
— 6 hallani, hogy az alföldi juhász ember, ha egy pár ezer holdra terjedő egészen rónának latszó legelő! erületen terelgeti napközben nyáját, este hogyan tud beszámolni utjának részleteiről. A halomnál kezdte, a laposon elhaladt, az érnél megpihent, a s e m j é ken delelt, a f o kot kikerülte, a déré knek tartott s napszáltakor a kap unál a p a r t on állapodott meg. S mindenkor megmondja azt is, melyik halmot, lapost s a többit érti. Ugyancsak úgy fog tájékoztatni minket a halász is, ki a folyók mentén halad napi munkája közben. Valóban nem volna háladaflan foglalkozás az Alföld helyszinalakulásainak minden legfinomabb árnyalatait, megnevezéseit egy rendszeres munkába összefoglalni. Midőn mi ezen észrevételeinket itt elmondjuk, csak ki akarjuk emelni fontosságát az ilynemű kutatásoknak. Szabadjon ez alkalommal a helynevek nagy tömegéből rövid szemlét tartanunk vízrajzi helyneveink egynehánya felett s kiemelni azok helyes értelmét s ezáltal csekély adalékkal szolgálni földrajzi műszavaink rendszere megalkotásához A patakok, folyók eredetét legközönségesebben forrásnak szoktuk nevezni, pedig helyne\ cinknél ezen elnevezés a legritkább. Helyneveink világosan arra utalnak, hogy a forrásnak eredetibb magyar elnevezései s igy földrajzi műszavaknak inkább kinálkozók : a f ő, f e j és k ú t,1). Alig van példa rá, legalább alig emlékszem, hogy valahol előfordulna, hogy valamely helyet forrás szó után neveznének el ; ellenben egész csoport helynevünk van, mely egy-egy folyó ' agy patak eredetéről f ő vagy k ú t- nak neveztetik. Zalafej (Vasmegye), Tapolezafő (Veszprém) Kaposfő (Somogy), Körösfő (Kolos) jelentik a hasonnevű folyók forrásánál fekvő helyeket. A sok közül álljon még i) Kresznericsncl még ez is : kelet vizkelet, ortus aquarum v. scaturigo. 9
