Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1882

Mióta a töltések által a hullámoknak délkeleti terjedése elzáratott, a vizmennyiségnek szabályozására szolgál a halásztelki foknál a gáton alkalmazott két „Vaskapu“ : a nagyobbik a mezőtúri határnál, a kisebbik a város közelében. E kapuk felemelése és leeresztése által a viz a Körösbe ki- vagy onnan beereszthető; a nagy kapu csak a ki- a kis kapu beeresztésre is szolgál, a mennyire tudniillik a körösviz az itt honos Typha termesztésére szükséges.

A Köröstől keletre fekvő terület gátak által már meg van mentve az áradásoktól. Az 1881-iki vizveszély, mikor a hullámok a vasúti gáton áttörve Décset elpusztították és a város is csak a gyorsan emelt körgátak által védetett meg, többé alig fog ismétlődni. De annál inkább szenvednek most a gátak délnyugati oldalán fekvő helyek. Itt a viz, kisebb térre lévén szorítva és a magas állású Tisza által feltartóztatva, hullámaival 3-6 hónapig tengerre emlékeztet. Magasságáról a füzek derekán lelógó, az áradáskor kelt sűrű gyök- hajzat bőven tanúskodik. E helyek ármentesitéséhez ugyan 1881-ik évben nagyszerűen hozzáfogtak, az Új-Körös medrét alkalmazott gépekkel tágították, de már tavaly óta e munka egészen szünetel.

A fokokon kívül nagyobb állandó viz a szarvasi határban nincsen. Csak erős időjárású években, milyenek az 1880—1882. voltak, az esőből vagy a hóolvadásből származó „vadvizek“ képeznek mélyebb tájakon és a gátak mellett ásott kubikokban, itt-ott a búza közt is, terjedelmesebb mocsarakat. Ily tájakon alakul azután a vizes helyek növényzete, mely feltűnően különbözik a szárazon termőtől. A viz felett emelkedő növények levelei keskenyek, hosszúk, merevek és épszólüek, a vízbe merültek hajszáluak és többnyire sallan- gosak, a vizszinén úszók kiszélesednek és épszélüek vagy karélyosak.

A fokokban és mocsarakban diszlenek: Typha latifolia és angustifólia, Scirpus palustris és maritimus, Oenanthe Phelan-