Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876
9 iránt, azt mutatja egyes sejtett szabályok általánosítása. Például mert a legtöbb szónál a többest igv képezte: ásó — ásók, erdő — erdők, mező — mezők, azért a kivételeseknél is igy fog eljárni: kő—kők, ló—lók, fü—fűk s igy tovább s az igeragozásnál is becsúsznak beszédjébe a fázok, iszok, eszek s egyéb hibás ragozások, mert valóban a kivételek mint rendkívüli ségek, nem a közvetlen szükségérzetnek, de az értelem és jó hangzás iránt fogékony nyá vált jó ízlésnek követelményei, melyekről a gyermek fejlődésének első fokozatán mitsem tud. Es mennyire teszi aztán szabadabbá s önállóbbá a gyermeket a mozgás, a járás-kelés, azt csak azok tudják, kik többrendbeli tapasztalatot tettek arra nézve, hogy válik naponkint kedvesebbé a gyermek, amint beszélni és járni tanul s mindebben fokozatosan ügyesedik. Így mindig gazdagabb tapasztalatokon nyugodván a gyermek fejlődése, sőt önálló járása által már egyéni érdekeit, személyes vonzalmait, szeszélyes ötleteit, kedvteléseit is mind szabadabban kielégíthetvén, fokonkint mindinkább öntudatosabbá s önállóbbá lesz. És tulajdonkép a tudatra ébredés időszaka az, mely az embert valódi emberré avatja. A tudatra ébredés azon nevezetes pillanat, midőn a gyermek először ismeri föl magát maradandó egységnek, önmagától függőnek s ennek kifejezést adva, először mondja magát „én“-nek s nem többé Józsinak, Palinak, apáénak vagy mamáénak, mint előbb, magát tárgylagositni szokván, tette. Ezen [»ereztél 'fogva lesz a gyermek búvá s leánnyá s habár még a legtöbb élet- szükségekben, érdekekben, vágyban, kívánságban találkoznak is; mégis lassacskán kifejtik az ellentét a két neműek között, mely más irányt ad a fiú s mást a. leány fejlődésének. Még ugyan együtt játszanak, a fitt ostorával, lovával, a leány bútoraival, babáival s olykor mindketten a közös laptával, hintával s egyéb játékszerekkel: de már újításra, többször csak rombolásra irányult ötleteiben, szilaj vállalataiban, mel- léktekintetekot figyelembe nem vevő követelő modorában kozd a fiú érthetetlenné lenni a leányra nézve, és ismét a leány nyugalmas mulatságaiban, kedélyes engedékenységében s alkalmazkodásaiban, aprólékosra irányult gyöngéd íigvelméhen és gondoskodásaiban s élvezeteiben érthetetlenné válni a fiúra nézve. — talán csak azért, hogy később ellentétes fejlődésük
