Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872
6 — szenvedni, melyet pedig kivált a vénség felé hajié korban minden körülmények között meg kell őrizni.1) Veráncsics belátta barátja figyelmeztető szavainak igazságát. Kénytelen volt beismerni hogy a királyné, az ifjú király s ennek egyik nevelője Petrovics, valamint a főnemesek is szerették és becsülték. De az sem volt előtte titok, hogy mindezek tényleg kevés befolyást gyakorolnak Erdély sorsának intézésére; tapasztalta, hogy a szerinte „gonosz remete“ színlelés, csalás és megvesztegetés segítségével uralkodik valarnennyiök felett, és hogy e hatalmas embernek gyíílölete ellenében nem volna őt képes megvédelmezni senkisem. Ily körülmények közt írja egy másik levelében, hogy senkisem volna oly esztelen, mint ő, ha tovább is meg- maradna azon hajóban, mely őt már régen megcsalta, s a legkisebb viharkor olyan szírt felé ragadta volna, hol Martinuzzi kötéltáncosává keilende válnia. Mellőzve a gúnyt, melyei őt a remete párchivei gőgösen illették, már barátai is annyira mentek, hogy találkozáskor kikerülik, s nem találkozott olyan, aki őt tanácsával támogatta volna, aki vigasztaló szót ejtett volna előtte, aki a veszélyre őszintén figyelmeztette volna, vagy végre, aki legalább a révpartra juthatás reményével biztatta volna. Becsületét illetőleg határozottan kijelenti, hogy az sértetlenül marad. O meggondolatlanul mitsem tett; gondoskodott a király pártfogásáról; a szökevény névtől pedig megóvja őt nyilvánosan kért elbocsáttatása, s úgy a királyné és Petrovics mint Martinuzzi bizonyítványai.2) Ezen év végétől 1550-ki február 24-ig Nádasdi Tamásnál tartózkodott Sárváron, alkalmasint mig Ferdinánddal való viszonyát tisztába nem hozta. Innét dicsekedve irta Erdélybe Csáky Mihálynak, hogy e derék vendégszerető főurnái oly jó dolga van, miként eszébe se jut Statilius háza. Hogy maga Ferdinand is jóindulattal volt iránta, annak világos tanú- jele az, hogy még azon évben főesperessé, majd esztergomi olvasó kanonokká; 1553-ban pécsi püspökké nevezte ki. E közben Martinuzzi politikája nagy veszélybe döntötte a házat. A török szultán nagy erővel támadta meg Ferdinándot. A várak egymásután elfoglaltattak; az ország végképen kimerült, nem maradt egyéb hátra, mint békét kötni, 1553. nyarán tehát Ferdinand a diplomatában legjártasabb férfiakat Veráncsics Antalt és Zay Ferenczet kiddé Konstantiná- polyba oly utasítással, hogy Erdélyt 40 ezer írt évi adó fizetés mellett biztosítsák Ferdinánd- nak; Magyarországért pedig 140 ezeret Ígérjenek. De a szultán annyira nyakas volt, s az erdélyiek is oly sok akadályt tettek, hogy a béke négyévi alkudozás folytán sem jöhetett létre. Veráncsics 1557. aug. közepén haza érkezett, s a következő évben egri püspökké neveztetett ki. Az egri püspökség egyike volt ugyan a legjövedelmezőbb püspökségeknek; de a folytonos háborúskodások folytán annyira ki volt fosztogatva, hogy Veráncsics alig birta megfizetni a szokásos bulladijat. Azért, midőn a pápa megerősitését kérte, egyszersmind azért is kö- nyörgött, hogy ő szentsége a magyar kath. egyház szorult helyzetét tekintve, mentse őt fel, illetőleg kifosztott püspökségét az illető dij lefizetésétől. Hogy pedig e kérelem előszóval is támogattassék, e végből egy papot küldött fel Rómába, a ki azonban a sz. városban tapasztaltak folytán „eretnekké“ lett, s mint ilyen börtönbe tétetett. Volt-e a nevezett kérelemnek eredménye, nem tudjuk; de az bizonyos, hogy a megerősítés egész 1561-ig késett. Mint egri püspök, nagy buzgalmat fejtett ki a protestánsok bosszantásában, ami által véghetetlen sok baja gyűlt meg a vár őrizetével megbizott katonákkal, akik a protestáns vallás szabadságát nemcsak pártolták, hanem védték is Veráncsics rendeletéi ellenében. A mellett a király is gyakran megkereste őt leveleivel. 1559. márczius 29-kén Augsburgba hívta őt Ferdinand, hogy Francziaországba, vagy Angliába, vagy pedig Romába küldje követül.3) Veráncsics rögtön indult; de a követségtől fölmentetni kérte magát, mivel — úgymond viU. o. 4. I. — 2) Mon. Hang. Hist. X. K. Ver. Munk. VII. K. 5. I. 2) Mon. Hung. Hist. XIX. Ver. Munk. VIII. K. 18. 1.
