Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1870
9 — A magyar nyelvre alkalmazott ezen két rendszer közül melyik bizonyul be életrevalóbbnak, azt a jövő fogja eldönteni. A Gabelsbergerféle gyorsírás oly fokú betanulásához, hogy az mint levelezési és üzletirás használtassák, elegendő 40—50 tanóra, s már e körülmény is teszi ezt előnyösebbé vetélytársánál. Ahhoz, hogy valaki szakgyorsiróvá kiképezze magát, behatóbb elméleti és gyakorlati tanulmányozásra van szükség s nélkülözhetlen mellette az átalános tudományos képzettség is. A már kiképzett gyorsírónak órahosszant gyorsírni nem csekély testi és szellemi megerőltetésbe kerül, s ettől meg is szokták a gyorsírókat kímélni. Nyilvános tárgyalásoknál rendesen négy, hat vagy még több gyorsíró al- kalmaztatik, kik minden 10—15 perczben váltakoznak a munkában. Ahhoz, hogy a gyorsírás legalább a miveltebb osztály köztulajdonává legyen, még igen sok kívántatik. Első kötelességünk lenne oda hatni, hogy az középtanodáinknál legalább mint szabad tárgy előadassék, mert ez utón nyerne az legbiztosabb elterjedést. Nem osztom ugyan azok vérmes reményeit, kik a gyorsírásnak oly jövőt jósolnak, melyben az a közönséges írást kiszorítja helyéből, de másrészt lehetetlen annak embermivelődési fontosságát fel nem ismernem, s úgy hiszem, hogy helyesen Ítélt az, ki mondá, a mily előnyben áll egy írni tudó nép egy csupán beszélő nép felett: oly előnyben van a gyorsirni tudó a közönségesen írónál. III. Az emberi nem fejlődésének három fő fokát lehet megkülönböztetni, az elsőn megtanult beszélni, a másodikon írni, a harmadikon nyomtatni. Beszéd, Írás és nyomtatás által sajátította el az ember mindig növekedő hatványban tökéletesedésének alapföltételét, legkiválóbb kiváltságát, agon- d o 1 a t k ö z 1 é s t. A közvetlen élő szó, nyilván legtökéletesebb eszköze ezen közlésnek, de biztosság- és tartósságát tekintve egyszersmind a legkorlátoltabb. Szájról szájra, nemzedékről nemzedékre szálló közlésnek eredeti kinyomata folyton változik és elmosódik, ezért nyújt a szóbeli hagyomány oly kevés ténylegest. A mi egykor tán mint nagy esemény fordult elő egy nemzet történetében, az, évek hosszú során túl, csak mint homályos monda tartja fen magát. Az Írás feltalálása által az ember már a legrégibb időkben, fejlődésének második fokára emelkedett fel. Az eszmedús elme gondolatait azontúl nem csak elbeszélte, hanem le is irta s ez által megörökítette. írattak tehát könyvek, alakultak könyvtárak s bár a szellemi termékeknek rendkívüli hatását korok és nemzetekre nem tagadhatjuk, de be kell látnunk, hogy azon hatás még mindig szűk körű volt. Egyes kiváltságosak, kiket előkelő születésűk, kedvező anyagi helyzetük, ritkább esetben rendkívüli szellemi tehetségeik, szerencsésebb helyzetbe juttattak, szerezhettek könyvet, hozzájuthattak könytárakhoz; a közemberek legnagyobb része azonban azokhoz nem férhetett. S minők voltak azon könyvtárak? Száz kötet könyvből álló könyvtár már rendkivülinek tartatott, s a tudós, ha 10—12 könyvvel birt, szerencsésnek vallotta magát. Egy bibliának gyakran 1000 forint volt az ára, s nem csoda tehát, hogy a ki valamely zárdának könyvet ajándékozott, nagy jóltevőuek tekintetik. Apák kányáiknak kiházasitási adományul, eladósodottak hitelezőiknek tartozásaik törlesztésére, gyakran könyvet adtak, s jaj volt annak, ki egy kikölcsönzött könyvet elveszített. Gutkeledi Vid magyar four 1263-ban elveszítvén a csatári zárda bibliáját, azt két falu örökös átadásával volt kénytelen kártalanítani. A drágább könyveket templomok és könyvtárakban gyakran lánczra verték, hogy igy biztosságban legyenek. Maga a kikölcsönzés nem egyszer csak tetemes használati dij, kamat fizetése mellett történhetett. A könyvkereskedés üzlete pedig oly fontosnak tartatott, hogy vásárok alkalmával középkorban a könyvkereskedőnek a templom belseje jelöltetett ki üzleti helyül. — E szűkkörüségből ki kellett bontakozni, a kiválóbb szellemi termékek széleskörű szétterjedésének eszközét szükség volt feltalálni, hogy a szellemek érülközéséből élénkebb élet támadjon, világosság terjedjen. Ez megtörtént, midőn az emberi nem fejlődésének harmadik fokát elérte, a könyv- nyomtatás által. A könyvnyomtatásnak rendkívüli fontosságát elismerte a nagy hitjavitó Luther is,