Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1870
10 — midőn találólag megjegyzé: a könyvnyomtatás az emberi nem második megváltása. S e megváltás érdeme első helyen Gutenberg Jánosé. Ritka eset, hogy a találmány hirtelen, minden előzmények nélkül jöjjön létre. így volt ez a könyvnyomtatással is, ennek is voltak előfutárai. Ilyenekül tekinthető a pénzverés, apecsét, bélyeg, mustra-nyomás, melyek már a legrégibb miveit népeknél használatban voltak. De mindnyája között a könyvnyomtatáshoz legközelébb áll a fametszés mestersége. A fametszós maga akkor még ifjú találmány volt, s habár a chinaiak, indok s más népek azt már a legrégibb időkben használták, nálunk csak 1400 óv körül született. Születésére alkalmat a kártyajáték szolgáltatott. Miután e játék 1300 óta mindig nagyobb térben elterjedett, a kártyafestők gondoskodtak módokról, azt gyárszerüleg sebesen előállítani, s igy a fogyasztó közönség igényeit pontosan kielégíteni. Elébb kivágott mintákon át mázolták, később fametszetekről lenyomták az alakokat s igy gyártották az „ördög bibliáját.“ A fametszet ezután igen alkalmas eszköznek kínálkozott szent képek előállítására is, hol ki kellett metszeni a szentnek nevét, jellemző mondatokat, versecskóket. Később ily képek egész gyűjteményben nyomattak s hozzájok szinte fametszetekről rövid szövegek csatoltattak. Legszebb emléke ily nyomatnak a szegények bibliája (Biblia pauperum) a hirschaui kolostor ablakfestményeinek másolata, mely ó és űj testamentomi 40 képet foglal magában. Szinte igen kedvelt termék volt a haláltáncz, hol képekben ábrázoltatik, hogy a halál különféle korú és nemű emberekkel, hogy lejti a tánczot a sir felé. Ilyfóle táblanyomatoktól a szétszedhető betűk nyomatáig csak egy lépést kellett tenni, hogy a könyvnyomatás legyen feltalálva. Ki tette meg e lépést e felett sokan és sokat vitatkoztak. Német-, Olasz- és Franciaországban 20 város igényelte, azt hogy a könyvnyomtatás bölcsőjének tekintessék, s még több azon férfiak száma, kik mint feltalálók szerepeltek. Bamberg városa harczolt Pfister Albert mellett, mivel ez Gutenberggel egyidőben egy latin bibliát nyomtatott. A straszburgiak tisztán városukat tartották a könyvnyomtatás föltalálásának helyéül, s a mesterség feltalálójául Mentei Já- uos, az első straszburgi nyomdász, tiszteltetett. Legszivósabban vitatták a könyvnyomtatás feltalálásának dicsőségét a hollandok honfitársuk Jansen, melléknevén Koster Lőrincz számára, ki szerintük azt 1423. évben Harlem városában találta volna fel, s ennek négyszázados forduló évét 1823-ban jul. 10. és 11-én nagyszerűen megünnepelték. A leggondosabb kutatásnak, a legvilágosabb történelmi tények alapján, sikerült azonban kiderítenie, hogy a könyvnyomtatást 1440-ik évben Mainz városának polgára Gutenberg János találta fel. Gutenberg János igen régi, tekintélyes nemesi családnak volt ivadéka. Atyja Gensfleisch Frigyes, anyja Weirichin Erzsébet volt. Miután anyja menyasszonyi ajándékul kapta a „zum Gudenberg“ czimü rnainzi házat, innen nevezte magát gyermekök „Henne (Johannes) Gensfleisch zum Gutenberg. Születési évét meg nem határozhatjuk, valószínű, hogy a 15-ik század első éveiben született. Yagy 20 éves lehetett, midőn a Gutenberg család is menekült Mainzból, a nemesi családok ellen támasztott zavargások következtében. Ezután 14 évre feltűnik Straszburgban, hol különféle gépies mesterségekkel foglalkozott s igy pénzt szerzett. E körülmény többeket arra birt, hogy Gutenberggel társas szerződésre lépjenek, s ő azokat tanpénzórt drága kövek köszörülésére és tükörkószitósre tanítsa. A résztvevők azonban csakhamar észrevették, hogy Gutenbergnek van valami titkos mestersége is, s ostromolni kezdték, hogy azt is közölje velők, ö engedett és egy uj szerződésben lekötelezte magát annak közlésére is titoktartás feltétele alatt. E mesterség a könyvnyomtatás eszközeinek előkészítése volt. A társaság most hozzáfogott az előkészületekhez, hanem egyik tagjoknak Dritztzehnnek halála, ennek örökösei részéről támasztott jogtalan követelések következtében, megzavarta munkájokat; Gutenberg a formakészleteket beolvasztotta, a felállított sajtót szétszedette, hogy titka idő előtt napfényre ne jöjjön, s erre úgy látszik a társaság is szétoszlott a nélkül, hogy valami gyakorlati eredményre jutott volna. Gutenberg ezután ismét magára hagyatva 1445. évben szülővárosába Mainzba ment, s ott egy gazdag mainzi polgárral, Fust János jogtudóssal szövetkezett egy nyomdának felállítására. Nem sokára társaságukba felvették Schöffer Pétert, egy szépirót, ki Gutenbergnek lényeges szolgálatokat tett. így az értelmiségnek az anyagi pénzerővel szövetkezve, sikerült 1452-ben a könyvnyomtatás minden akadályait leküzdeni, s hozzá lehetett fogni egy nagyobb munka nyomtatásához, s ez a