Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868

va kiválóbb jelentőséggel bírhatott. E vidéken vonta össze seregeit a pillanatnyira magához tért király, Oldamur kém vezér ellen, kit a Hód tavánál megvert. Ezen adatok nyomán érthetőbbé válik az is, mit Markovics után Hellebrantli1) hibásan idéz Timon „Imago veteris Hungáriáé“ cimü müvéből, hogy t. i. „azon harmincegy helységből, melyek már azelőtt ötszáz esztendővel a Tisza mellékén megtelepitve valának, egyedül a Körös vize mellett levő Szent- Mártont lakják, mindazáltal laknak azon a tájékon szarvasi kunok is, azonkívül unghiak és mások is.“ Ellenben semmi hitellel nem bir, azon adat, mellyel némelyek Szarvas régiségét akarták leszármaztatni, t. i. hogy 1219—1278. valami Comes Hegun, vagy gr. Hegen birta volna. Igaz, hogy Comes Hegen emlittetik nagy érdemeivel a történelemben; sőt Budai Fe- rencz polgári lexikonában hosszas versben soroltatnak elő Hegennek mindazon érdemei, melyek folytán Kun Lászlótól a szar vádi jószágot nyerte s királyi udvari emberré lett2). De itt azon fontos ellenvetés merül fel : vájjon Szarvad alatt csakugyan Szarvast kell-e érteni? nem vonatkozik-e az inkább a belső-szolnokmegyei Szarvasára? Az az egy betűnyi különib- ség itt oly lényeges, hogy az egész közleményt megfosztja hitelétől.

Mindez azonban semmi világosságot sem dérit azon kérdésre : mikor, ki által és hogyan telepíttetett meg Szarvas mint helység? Ismét csak gyanitás, ha a Róbert Károly előtt vagy alatt hatalmaskodó valamelyik főurnak tulajdonítom Szarvas népesitését, illetőleg megtelepítését. Annyi bizonyos, hogy Zsigmond király korában már helység volt. Ezt bizonyítja Zsigmondnak 1425-ben kelt rendelete, melyből kitűnik, hogy Szarvas a Jászsághoz tartozott és külön kapitánnyal birt3). Zsigmond kora után már gyakrabban találkozunk okmányainkban Szarvassal mint helységgel. így például 1461-ik esztendőben, midőn a Maróthyak port indítottak a Szilágyi örökösök ellen a Szarvas mellett fekvő Királyság4) birtoka végett, Szarvas lakosai is tanúskodnak a megyei törvényszék előtt5). Azt olvassuk ugyanis, hogy Maróthy Lajos és Mátvás békésmegyei Szileméres nevű falujokat Horoghszegi Szilágyi Mihály elfoglalta •s kegyelem nélkül lerombolta, és Királyság név alatt ugyanazon határban uj helyre telepitette. Az 1461-ki máj. 18-ára hirdetett megyei törvényszék előtt a Királysággal határos helységek birtokosai meghivattak, hogy az említett ügyben tanúbizonyságot tegyenek. Így többek közt Egei László és István, Bekeni Imre Kákáról6) mint kik az eseményt tudták, Meleg Bálint és Balázs Halásztelekről7) szintén mint akik az eseményt tudták; Gerlai Ábrahámnak Tamás és Bálint fiai „de Possesione Zarvas“ kik hallották; ugyancsak Gerlai Ábrahám István és László fiai, ,.de dicta Posses ioné Zar vas“, azon kívül mintegy százan mint

’) Hellebranthnak, Szarvas városáról irt munkája tele történelmi botlásokkal s hamis idézetekkel. Ezen hely is Markovics naplójában Timonnak nem „Imago veteris Hungáriáé,“ hanem „Descriptio Tibisci“ cimü müvéből van idézve, XVI. 124.

2) Lásd Budai Ferenc p. Lex. második kiad. III. k. 232. 1. a Szénási családnál.

3) Haán Lajos szives közleménye szerint.

4) Királyság nevű puszta most is létezik Szarvas és Vásárhely közt; Kákával határos.

s) Gr. Teleki József, Hunyadiak kora, XI. k. 12. 1.

c) Káka nevű puszta most is megvan Szarvas tőszomszédságában délre.

7) Halásztelek Szarvastól éjszak-keletre Endrőd felé eső puszta. Úgy látszik, hogy akkoriban népes magyar helység volt. A törvényszék előtt tanúskodó Álmos Ferencz, Török Pál, Sertholdi Bertalan, Tálas Miklós, Veres Jakab, Tekés Bálint, Kalmár Miklós, Soki Sebestyén, Alafi Péter, Mikes Péter, Kerek Egyed, Bősz László stb. magyar nevek legalább azt tanúsítják.