Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868
<> tanuk jelentek meg bizonyítani, hogy a panasztevőknek Szileméres faluját említett Szilágyi Mihály csakugyan erőszakkal foglalta el s telepítette át Királyság név alatt uj helyre, és hogy Szilágyi halála után foglalás által jutott a király birtokába. Ezen okmány is mutatja milyen önkényt gyakorolhattak egyes helységek felett a hatalmas főurak. A Mátyás halálával bekövetkezett pártviszályok korából semmi különösebb esemény nem maradt fel okmányainkban Szarvas helységéről; csak a mohácsi gyásznap utáni török dulások idejében emlittetik gyakrabban mint fontos erősség. Az akkori erősségek azonban nem hasonlíthatók a mostani nagyobbszerű várművekhez. — Szarvas várának jelentősége és fontossága nem annyira nagyságában, vagy szilárdságában állott, mint inkább abban, hogy a kanyargós folyású s gyakran kiöntő Körös mellett a vidéket boritó mocsarak és erek között az egymás ellen harcoló feleknek átmeneti pontul szolgált. Erre ment az alföld egyik nevezetes országutja, mely felett mintegy uralgott a szarvasi vár. Maga a vidék vadsága, mocsarai és erei, különösen az úgynevezett Hajdú-völgye és a Körös vize leghatalmasabb védőiül szolgáltak; éppen úgy, mint azon korban a magyarországi várak legnagyobb részének vízben állott erőssége. Majdnem minden kútfő, mely hazánk régi területét ismerteti, oly tavak, folyók és erek nagy mennyiségét tünteti elő, melyeknek most már nagyrészt neve sem ismeretes, s melyek háborús időben nagy védelmi szerepet játszottak. Hajdani váraink — mondja Pesty Frigyes — amennyiben nem hegyen feküdtek, védelmi erejüket nem csekély mértékben a víznek köszönték, azért vizárkokkal, tavakkal, mocsarakkal oly annyira körül voltak véve, kogy majd nem hozzáférhetlenek valának. Figyelembe véve, hogy váraink száma a múlt századokban nem csekély vala, bámulni kell, hogy ezen víztömeg mind hova lett. Nézzük csak meg a régi várak rajzait, és kétség nem fog felmerülni, hogy itt a víz felhasználásának egészen más módja forog főn, mint midőn ma valamely község a maga határát körül árkolja. Szigetvár mellett az Almás csapolása következtében a tavak és posványságok mind eltűntek, és most a helyet szép rétség veszi körül. Tata vára egészen tóban állt; egyik része ma is Tóvárosnak neveztetik. Tokaj, Kanizsa, Nagyvárad, Hatvan, Pécs, Gyula, Léva, Eszék, Érsekújvár nem kevesebbet bírtak a víz által védett gátakban, mint védelmezőik hősi karjaiban1). Éppen ilyen erősség volt Szarvas is; a török időben több védelmet talált a vízben, mint őrseregében. Minél nagyobb volt a vizáradás, an mii hozzáfórhetlenebb s igy biztosabb volt a vár. A mohácsi vész ulán ugyan Békésmegye is elfoglaltatott a török által,2) de mivel ekkor Szolimán csak megtörni akarta a magyart, s éppen nem volt szándéka hódítani, csakhamar ismét felszabadult tőle. Zápolya János és Ferdinand királyok közti pártháboru alatt Szarvas vidéke is ki volt téve a portyázásoknak. Erre vonultak például János seregei 1529- ben, midőn a törökkel egyesültek, de sem ezek, sem a török nem bántotta Szarvast; sőt a török egész Buda bevételéig, vagyis 1541-ig semmiféle magyar várat nem foglalt el oly szándékkal, hogy azt megszállva tartsa.3) Buda eleste után azonban, midőn az egész Tisza és Erdély közti vidék Izabella királyné birtokába esett, e föld nem volt többé megvédhető a török portyázásoktól. Több helység már a töröknek kezdett adót fizetni; 1552-ben pedig Temesvár eleste után több alföldi vár elfoglaltatott, Majdnem teljes biztossággal mondhatjuk, hogy Szarvas is ekkor került legi) Pesty Frigyes, Magyarország vízhálózata a régi korban. Századok. I. 70. 1. a) Bél Mátyás Compend. Hung, geographicuin. 275. 1. 3) Ráth Károly, Török-magyar viszonyok. Akad. Ért. III. 7. 1.
