Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1866

II.

Vélemény a képezdei ügyben a békési ág.li. ev. esperességhez.

Nagytiszteletü Esperességi gyűlés! A nagytiszteletü esperesség által az 18G2/3-ik oskolai évtől a szarvasi gymnásiumnál s kivált annak tanitó-képezdéjénél levéli alkalmazva, mint kezdő zavarba jöttem az iránt: minő tanítási tervezet alapján s mily irányban keilend az utóbbi intézet növendékeit vezetnem, hogy úgy egy részt a szakképzettebb paedagogusoknak a tanítói hivatal irányában táplált magosabb igényei, mint más részt a közönség gyakorlati követelései kielégi- tessenek.

Az esperesség megbízásából kidolgozott „általános tervet“ zsinórmértékül tekintve, jókor részletesebb utasítások szükségét éreztem; de részint hazai protestáns egyházunk sajátságos beléletét s fogyatkozásait, részint az egymást követő sanyarú évek csapásait tekintve, nem találtam alkalmasnak e tárgyban bővebb utasításokat kérni, mert úgy sem lettek volna azok keresztül vihetők. Azonban most, midőn az esperességi tanitóképezde nehány növendéke egyes egyházaknál alkalmaztatott, midőn ezek ellenőrzött működése sokak magosabb igényeit kevésben, vagy semmiben sem elégítette ki, — mit az is igazol, mikép erre vonatkozólag több felől vádló észrevételek, de jóakaró tanácsok is intézteitek hozzám s másokhoz, -— most elérkezettnek hiszem a percet, melyben magamról a további felelősség terhét elhárítva, fölkérhetem a Nagytiszt, esperes- séget arra, hogy tanitóképezdéje ügyét buzgón felkarolva, annak célszerűbb szervezéséről mielőbb gondoskodjék.

Nem érzem magamat eléggé hivatva ez ügyben indítványozó gyanánt föllépni a Nagytiszt. esperesség színe előtt; mert meggyőződtem arról, hogy a külföldön létező, s az ottani egyházi s országos viszonyokhoz mérve helyesen berendezett tanitóképezdéket nem mindenben vehetjük követésre méltó mintáknak, s más részt, hogy jelen állapotunkban valami eredetit s életrevalót teremthessünk, arra nem csak elméleti ismeret, de gazdag élettapasztalat s kiviteli ügyesség is szükségesek. Eme nehézségeket felfogva, ezúttal csak is a Nagytiszt, esperesség figyelmét óhajtanám e közérdekű s korszerű tárgyra irányozni, midőn visszautasítva a tanitóképezde ellenében felmerült s leginkább a tárgy hibás felfogásából folyó vádakat, röviden fölfedem az intézet valódi hiányait, s azok elhárítására becses gondoskodását ezennel kikérem.

Első vád, melylyel az összes magyarhoni tanitóképezdéket — nem alaptalanul — illethetni az, hogy: ezen intézetek csak is gépleg idomított, de úgy társas miveltség, mint életismeret s kivált magasabb tudományos képzettséget nélkülöző egyéneket szolgáltatnak a közéletnek. Súlyos vád ez; mert épen a tanítónak oly személyiségnek kell lennie, ki a kor szellemét megértve, mint a folytonos haladás embere, — ne betanult formákhoz, s vakon követett tekintélyekhez ragaszkodjék föltétlenül; — de belátással megválassza a haladás esközeit, s szigorú önbirálattal folyton javítsa tanmódját s nevelési eljárását, s ily utón vezesse az ifjú nemzedéket valódi keresztény miveltségre. Ezen vád azonban csak félig sújthatja tán a szarvasi tanitóképez- dét; mert növendékei a 8-ik osztályból vétetvén föl, azokról föltételeztetik, hogy humánus és keresztényi miveltséggel, vagy legalább erre irányzott fejlődéssel bírnak, s tökéletesebb, jellemesebb, önállóbb s felvilágosultabb emberek lesznek azoknál, kik a gymnásiumot csak félig végezve, tán a 4-ik vagy 5-ik osztályból rögtön a tanitóképezdébe vétettek föl, s ott is kevés időt töltvén, leginkább a tanítói hivatalkodás mechanismusába vezettettek be kritikai elme él és önálló életnézetek nélkül. És mégis habár a Nagytiszt, békési esperesség nem akar egyedül csak gépleg idő-