Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864

5

bit másítva. A GO ótai egyetemes gyűlések jegyzőkönyvei tanúskodnak*) a buzgalomról, melylyel a magas testület első és folytonos gondjai közé sorolá: azoknak, kik tanári hivatalba lépendők, képességéről előlegesen meggyőződni, avatott férfiak által eszközlendő tanárvizsgák utján. Hogy tüzetesben még ugyanazon testület nem létesitett tervet, melyben a tanárképzésre alkalmatos út-mód, tárgyak s intézet kimutatva, s ilyekről, mennyiben hiányzanak, gondoskodva lenne: azt magából önkormányzatunk természetéből látom folyni. Mert minden ily lényeges életkérdésben, minő a tanárképzés, az autonomikus kezdeményzés áléiról fölfelé, nem megforditva, van helyén, hogy a közvéleményben gyökerezhessék.**)

Miért is, ha autonómiánk ott, hol nem puszta cim, önintézkedést az istenország ügyeiben jelent, s ez önintézkedés öngondolkodást az egyház nagykorú tagjainál, nem pedig ennyire lényeges belkérdésben másoknak gyámszörü gondolkodását mihelyettiink bírja folté teiil: úgy a nehéz, de értelmesebb protestánsokat közösen érdeklő, kérdés felett, melyet jelen cikkem homlokára irtain, ezt az autonomikus öngondolkodást tehetség szerint előmoz- ditnunk, illő kötelesség. S ennek bármi kis részben és körben eleget tenni, szándékom, midőn eme tudóstanodai évkönyvben egy igénytelen adat-, és eszmegyiijteménynyel járulok a tanárképzési kérdés tájékozásához, s egy ide vágó véleménynek, melyet másoktól reményiek, előkészitéséliez.

Elsőben is kitekintetem szives olvasóimat tanulság érdekébiilPoroszországba,látni: mimódon képeztetnek ott gymnásiumok és reáltanodák számára tanárok? E kitekintésnél leginkább dr. Wiese L. porosz tanügyminiszteri előadónak tudósán irt „történeti-statistikai előterjesztését a poroszországi magasabb tanügyről“, használom forrásul.***)

Ez ismerkedés úgy sem haszon nélküli, ha felteszszük, miszerint a porosz minta minden tekintetben sem magára Poroszországra nézve netovábbnak, sem miránk nézve s a mi viszonyaink közt föltétlenül utánozni való előképnek nem tartható. Hiszen más nemzetek intézményeit tanulmányoznunk, még akkor is épülésünkre válik, ha általuk túlnyomólag arra látnók figyelmeztetve magunkat: mely tévelygésektől kelljen minekünk óvakodnunk?

De a porosz tanárok képezését célzó intézményekkel való ismerkedést kétszeres érdekűnek kell hogy találjuk, tudva, miszerint a tanodák, melyeken az igy képzettek működnek, habár nem állanak is bírálat fölött, egyéb országok hasonnemü intézeteivel egybevetve, a megtekintőnek legtöbb tanulni valót nyújtanak. Egyébiránt arra, hogy a porosz intézményeket elveikkel együtt e helyen ismertetem s ismertetésüket előre bocsátom, különösebb indokul az szolgál, hogy ekkint átérthetőbbé s rövidebben végezhetővé válik cikkem második vagy véleményző része, hol általam nem egy dolog körülményes fejtegetés nélkül fog fölhozatni, mintegy hivatkozással az első rész előlvilágitására.

Mielőtt tehát saját eszméimet elmondanám, lássuk vázolva a porosz gymn. tanárok képeztetését a végleges alkalmaztatásig. Mire nézve időrend szerint szólunk:

1. az előképzésről,

2. a vizsgálatról a tanári hivatalra,

3. a tanárjelöltek gyakorló évéről,

4. a végleges alkalmazás feltétéiről.

*) Lásd évek szerint a magyarországi ág. hitv. ev. egyetemes gyűlési jegyzőkönyvek következő pontjait: 1860, 14. 1861, 23. 1862 ; 15 — 18, s 44. 1863, 14—16. 1864, 8 — 9.

**) A kérdés bizonyos oldalról már sajtó utján is tárgyaltatik. Nagyérdekü a szellemdús toliból folyt czikksorozat, melyet a multévi „Protest, egyh. és isk. lap“ 45 — 51-iki számaiban Molnár Aladár tanártól ily cim alatt olvasánk: „tűnődések tudományos életünk fölöttbár az inkább akadémiai mint gymnásiumi tanárokra vonatkozik, tudományos életünk pangásának okait szellőzvén.

***) „Das höhere Schulwesen in Preussen von Dr. L. Wiese. Berlin. 1864.“