Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
4 hetést könnyité, s a szükséglett szám csekély volta, gondosabb körültekintés mellett, autonom testületeinknek lehetővé tette, aránylag alkalmas egyéneket kapniuk. Igaz hogy az el- hanyaglottabb alsó osztályok itt-ott hébe-hóba, illetékes megitéló'k hiányában, egy-egy botrányig hivatlan férfival is ki lettek elégítve ;*) de a felsőbb tanszékek rendszerint kapacitásokkal töltettek be, kiket oda részint a már tanulói korban kicsillant hivatás, részint külaka- démiákon űzött tanulmányok, részint jeles működésük az alsóbb osztályokban, részint irodalmi munkásságuk jelelt ki. Különösen a negyvenes évek, ekkori tanáraink mindössze is kicsi számával arányban, főiskoláinkat s ezekben kiváltkép a felsőbb tanszékeket, átalán véve, szép tehetségekkel, itt-ott fényes nevekkel látták diszleni, s látták a serdülő nemzedéket ő-általuk s mérséklő vezetésük alatt szellemibb üzelembe, s eszmeszerübb törekvések id- ves forrongásába hozatva. Nem egy esetet tudok ez időtájból, hogy egyes protest, nagyaink, vagy egész tanodái pártfogóságok oly fiatalokat, kiket jobb tehetség és nemesb irány ajánlott, leendő nevelőkül s tanárokul tervszerűen kiszemelve, s költséggel ellátva, kiküldöttek külegyetemekre, utasítással szakilag és methodikailag történendő bővebb kiképződésre.*) **) Az imént jellemzett évtizedbe eső zayugróci értekezletek, s ezeknek javaslata nyomán az egyetemes gyűlések egyfelől gymnásiumi tanrendszerünket az által tevék korszerűbbé, hogy a nemzeti nyelvet s irodalmat, a reálékat s történelmet megillető jogukba helyzék; másfelől azonban, erőhiány miatt, még óvakodtak egyenesen követelni a philologiai***) s mathematikai szaknak tanokra, órákra s gyakorlatokra nézve terjedtebb előadatását; s követelni a gymná- sium didaktikai s paedagogikai feladatának elkülönitett egyes tanfolyamok és szakok szerint, a meglevőknél szinte háromszorta számosabb, tanárok közötti megosztatását. De, midőn igy tervező tanárok s határozó testületek az egyház szüle anyagi helyzetével ideiglen megalkudtak: a léptenkinti átmenet utján maradva, elkerülék ők azt a végletet, hogy tudóstanodáink terére annyi munkás igényeltessék egyszerre, hányán reá, az odáig való szükségletnél fogva, készülve csak félig sem valának. E véglet, s ebből folyólag a közönség pillanatnyi elégedetlensége a taneredvénynyel, s onnét megint a leendő tanárok pályaszerü képeztetésé- nek fölszólamló szükségérzete, s e képzés kérdésének s tervének kormányrendelet alakjá- bani szőnyegre hozatala: mindez a letűnt évtizedben egyszerre lön ránk zúdítva a miniszteri Organisations-Entwurf s ennek szándéklott következetes keresztülvitele által. Sok volt bizonyáig ez időben is a jeles tanár, kik, ha háláról szólni ma korszerű dolog volna, elmondhatnám, hogy ezt hazától s egyháztól kiérdemelték. Sőt kétségtelenül egészben több vala a jeles mint azelőtt; mégis a tanárhivási rögtönzések, s a rögtönzöttek solidaris működése általi levonások amazoknak is hatásából — azon nézetre utaltak, hogy a tanárok pályaszerü képez- tetése nem hysteron, hanem proteron tartozik lenni beállittatásukra nézve. Csak hogy, miután a tanárok szelleme egyházunk jövőbeli szellemét lényegében érinti, az államilag élőnkbe irt programúiba és viszonyokba bele ereszkedni, joggal féltett nemzetiségünktől eltekintve, tiltotta, mely kebleinkben ébren élt, az autonomikus tudat. Az 1860-iki májussal azonban egyházunk jogügye kedvezőbbé fordulván, a magas belátásu s jellemű egyházi s világi férfiak, kik .azon év óta egyházunk egyetemének élén állanak, azonnal, a törvényes legfelsőbb felügyelési jog tiszteletben tartása mellett, autonom utón intézteték el a tanrendszeri kérdést is, a tényleg beliozottakból meghagyva azt, mi önelveinkkel s nézeteinkkel megegyez, a töb*) Mint sötét árnyék lebeg saját ifjúi éveim fölött emléke két ily férfiúnak, kiket, legszemszuróbb képtelenségük mellett, a patronatusban befolyásra kapott vérkegyelés következtében, (egyikét utóbb még felsőbb, osztályba is léptették,) csak 20 — 22 évnek botránkozása érlelt meg az elmozdításra. **) Valami hasonlót a békési ág. h. ev. esperesség tett újabban a szarvasi tanoda érdekében; lehet azonban, hogy más pártfogóság is. ***) A latin tannyelv megszűntével, eredményre nem vala vezethető az órák s gyakorlások szorongó mennyisége, mely a latin nyelvtanra, irodalomra s irályra jutott. A görögnyelv tanitása épen csak az elemekre szorítkozott.
