Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
Adalékok tanárképzési tervezethez gymnásiumok számárad) I. Intézetek számára megirott jelesnél jelesebb tanítási és nevelési tervek, rendszerek kitűzik ugyan valésitásra a szebbnél szebb követelményeket, melyek az ifjúságnak tudomány és jellem tekintetében megfelelőbb kimüveltetését czélozzák; de tanároké az érdem vagy bünrovás : a kitűzött postulatumot feladatszerű képességgel teljesitni, vagy bivatlan voltuknál fogva papiron hagyni, meghiusítni. A végrehajtandó rendszer tökélyeivel egyensúlyt kell hogy tartson a végrehajtók végrehajtási képessége. S a tanár e képessége részint célszerű s elegendő tudományos fölkészültség, részint bizonyos mértékű nevelői s methodi- kai képzettség, részint a megfelelő dolognak folytonos örvendése s győzése által alkottatik. Iskolák eredvénytelensége soha sem rivóbb, mint mikor bennük a rendszeren egyszerre valami nagy előrugtatás vétetik alkalmazásba, a nélkül hogy ugyanakkor a belélet mozgató ereje, melyet az imént végrehajtói képességnek neveztem, arányba hozatnék a terjeszkedéssel, mely a tantárgyak, tanórák, tanszékek és tanerők szaporodott számában a közönségnek felötlik. Innét az elmúlt évtized előtt gymnasiumaink nem kielégítő eredménye felől, az akkori anyagi és szellemi szerkezet s fölszerelés nagy szerénysége mellett, panasz nem egykönnyen, de azóta sűrűén hallatszott, mióta sok részben javultabb helyzetük a siker iránt fokozottabb igényre látszott följogositni. Miért odáig nem? s azóta igen? — Határozottabb szólhatás, de illedelem tekintetéből is magyarhoni ágost. h. ev. egyházunk terére kívánok szorítkozni. Itt a rendszerjavitó zayugróczi két gyűlés (1841 s 1845) előtt a két-két tanfolyam kapcsolatos tanítása, s ily két tanfolyambeli minden végzendőnek 1 emberre támasztatása, a mellett a latin mint tannyelv, s e nyelvnek gyakorlati használatra betanitása mint gymnásiumi főcél, mindez, némely reál- és régiségtani elemecskékkel s vallástani órákkal együttvéve, a gymnásium egészbeni nevelés-tanitási feladatát bel- és külterjileg csekélyebbé határozta, hogysem az számra sok tanárt, s ezeknél valami tüzetes pályái készültséget föltételezett volna; ámde a feladat szerénysége a nem tüzetesen készültek részéről is a megfelel- *) *) Úgy velem, nem helytelenül cselekszem, ha e dolgozatot programmunk élére igtatom. Nem helytelenül, mert ennek korszerű tárgya tanodái közönségünk értelmesbeit s átalában a tanügy barátait érdekelheti. Azonfelül a tudós czikkiró személyiségében is van valami, mi egy épen ily irányú s tartalmú cikknek bizonyos érdeket kölcsönöz. O főiskolai tanácsunk egyik tevékeny, s tevékenységével, bár közvetve és szerényen, de dologértöleg, a beléletbe is befolyó tagja, ki, mint ilyen, joggal az iskola keblébe tartozónak tekintethetik. S folytonos viszonyától a tanügyhöz s e körüli tanulmányaitól eltekintve, múltjánál fogva sem illetéktelen e téren hallatni szavát a férfi, ki, bár jelenleg lelkész, évek során át jelesek mellett elismeréssel működött a tanári pályán ; ki o pályára maga ifjonta gondosan készült, tanulmányozva névszerint a porosz egyetemekkel kapcsolt képezdei intézményeket s ugyanottani gymnásiumokat; s ki, végre, az elö- Jtépzési, majd hivatalos téren szerzett tapasztalatait összekötheti az aranyfonállal, melyet neki mint fiúnak, az akkorta tudományosság és tanítási sikerek tekintetében egyik legünneplettebb, tanitványi szivekben ma is ünneplett tanárnak, Petz Lipótnak, élő munkás szelleme, a családi hajlékot is tanodává alakítván, nyujta kezére. — Ennyit nem bókképen, hanem igazolásul, hogy a programmi cikk nem tanártól Írottnak tűnik föl. — A cikk alatti további jegyzetek P. Gy. úrtól, nem tőlem valók. T a t ay.
