Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1864
15 •eszközöknek is, melyekkel e fogalom intézetileg valósítandó; — ismerje a gymnásiumi .szervezet egészét s a célt, melytől ez egésznek mozgattatnia kell; ismerje e közös céltól mozgatott szervezetben az egyes fejlődési fokozatokat s az ezeknek osztályok s idők szerint külön tervszerűen megfelelő feladatokat, „quos ultra citraque“ kiil- és belterjileg mennie, bizonyos fokon hiba lenne, ismerje az egyes szervek (tanárok) szerves összeműködlietésének föltételt — kölcsönös szorítkozásra és terjeszkedésre, sokoldalú eltérésekre és az egy vég- iránybani találkozásra, stb. nézve. Mint nevelő: értsen mindenek fölött magának a tanítási tárgynak mind anyagával mind idomával, magával az előadás- és a gyakorlatoknak tartalmasító s idomító erejével, magával a tudományos foglalkozás iránt jókor gerjesztendő kedvvel, s az ebből eredő öntevékenységgel é r züle t-fe jles ztőleg, j el 1 e mké pző leg hatni, s e közvetett nevelésben helyezni a fősulyt majdani tudósok nevelésében; tudjon a mellett a neveléstan igényeinek más tekintetekben is eleget tenni, még pedig oly müveit bánásmód alkalmazásával, melytől idegen dolog — humanitásra inhumanitás indulataival, eszközeivel, modorával, példáival akarni nevelni. A leendő tanárok, hogy tudományosan hatni képes tudósokká váljanak, mint egykor az alkalmazás terén teendik, úgy már készüléseikben tartoznak egyfelől mindazon ismereteket elsajátítni, melyek nélkül sem a gymnásiumi feladat egészben, sem az egyes szakok egyetemes elveikben, összefüggéseikben tudományosan átérthetők s kezelhetők, s ugyan igy a nevendékeknél is, koruk és látköriik mértékéig, tudattá emelhetők nem lennének; másfelől azonban növelésük s előadásuk különösebb mezejéül a gymnásiumi tanok egy-egy összefüggőbb csoportozatára szorítkozni, hol aztán tanodailag s irodalmilag kiválóbb látatja lehessen munkájuknak.*) választják maguknak ezt az előkészületi intézetet, hogy, meghaladván a 18-ik életévet, általa önállóbb tudományos munkásságra képesítetten a hivatási tanoda (egyetem s ennek tankarai) küszöbére tétessenek át. Ily egy előkészületi intézet nem választja a legrövidebb, legolcsóbb, legkényelmesebb tanítási utakat; hanem a legbiztosban célra vivőket ; s ilyenekül nem tekinti azokat, melyekre egyoldalú gondolkodás vagy szerencsés ötletek által rájöhetni, hanem a századok tapasztalásinak fonalát tartja kezében. Ily tanítási eszközök pedig, melyek a gymnásiumi használatra történelmileg igazolvák, azóklasszikái nyelvek, átutazásul az emberiség ifjúkori fejlődés-szakának mezején, hogy az utas az embernek ez egyetemes fejlődési utjain jusson el a mostani állapotok ismeretére. De ily magasra tűzött cél egyoldalú törekvések által cl nem érhető, melyek netán elzáródnának a jelenkor igényei előtt. Hogy a múlt megértessék, a jelennek megértése kell hozzá; s hogy a jelen mélyebben, azaz: összefüggésében a jövendővel értessék, előzményül kell hozzá a múltnak megértése. így vezet a gymn. valódi ember-1 u d a tra s é r z ü 1 e t re,— humanitásra. Az igazi humanitás abban áll, hogy magunkat semmi időhöz, s a világ semmi pontjához kötötteknek ne higy- jük ; hanem hogy minden emberi tüneményt velünk rokonnak s jogosultnak tekintsünk, és hogy egészben a gondviselés általi embernevelésnek terve felöl világosabb sejtelemre jussunk. Ez átalánosabb feladat mellett különösebb rendeltetése a gymnasiumnak: előiskolánul szolgálni magasabb hivatásoknak, mielőtt ezekre a szak szerinti tudományos készültség az egyetemeken nyeretnék. Magasabb hivatásoknak nevezzük itt azokat, melyeknek vivői az állami s egyházi élet, úgy az irodalpm terén, szükebb vagy tágabb körben, embertársaik szellemi vezérlőivé rendeltetvék. S igy a humanismus elvéhez módosítókul lépnek haza s egyház. Mindezeket röviden, egyszerűen, inkább gyakorlati mint elméleti tekintetben Dr. Wiese, már idézett munkájában így fejezi ki: „a gymnasiumok előkészítő tanintézetek az egyetemi tanpályára. Az eszközök, utak, módok, melyek ezen eredeti célokra használtattak, mind anyag- mind alakra nézve azon egyetemes jelentőséggel bírnak, hogy egyúttal alkalmasak legyenek minden magasabb szellemi képezésnek alapjául szolgálh itni.“ Végre az ágost. hitv. tanárok tanácskozmánya által tett iskolaszervezési javaslatok szerint (Pest, 18(>1): „A gymnasium célja : a növendékeket általában mind alakilag, mind tartalmilag a magasabb tudományos képzettségre előkésziteni; kell tehát, hogy a gymnasium a növendékek szellemi fogékonyságát ébressze s kifejtse, külünösen pedig humanistikus míveltetés által azoknak jellemét, szivét alakítsa, szilárdítsa és nemesítse. Erre főeszközül szolgálnak neki a hazai és klassikus nyelvek Ó3 irodalmak; de ezeken kívül a jelenkor követelte realtudományokra s egyházunk különös igényeire is kiváló tekintettel kell lennie.“ , *) Bölcsen jegyzi meg az 1864-iki „Egyházi lap“ 1479-ik lapján Molnár Aladár: „Érdekes lenne minden hazai tanintézetünkből értesülni, mennyi küzdelemmel, önerőltetéssel, költséggel, feláldozással készültek egyes tudományos férfiaink ifjú éveikben; mire pedig a hiványt kezükbe vették, egészen
