Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1860
!) A gymnasiumok bclrendezése ezen kérdésre nézve egészen közönyös, miután tudjuk, liogy azoknak célja: „a növendékek átalában mind alakilag, mind tartalmilag a magasabb tudományos képzettségre előkészíteni, a növendékek szellemi fogékonyságát ébreszteni s kifejteni, különösen pedig humanisztikus miveltetés által azoknak jellemét, szivét alakítani, szilárdítani.“*) Kérdjük, vájjon mind ezen kellékek nem kivántatnak-e meg azon nevendékekre nézve is, kik idő folytán a néptanítóságot fogják életük pályájául választani ? A ki csak elfogulatlanul gondolkozott a nevelés céljáról és rendeltetéséről, nem lehet, hogy a jövendőbeli néptanítóban is nem kívánná meg az alaki miveltséget, mely épen a lélek güm- nasztikája által, a mint azt csak a jól szervezett gymnasium nyújtja, éretik el. Minden a tanitó- képezdénck aláállított egyéb intézetek, melyok némiképen híd gyanánt szolgálnak a népiskolából a tulajdonképeni néptanító képezdébe, (u. m. az úgynevezett előkészítő osztályok) csak gyenge hézagpótlók, melyek a mellett, hogy mint külön álló intézetek tetemesebb költséget is vesznek igénybe, soha sem érik el a növendékkel azt a célt, melyet a jól szervezett gymnasium. De még azon felül káros befolyásnak is, a mennyiben már a tanidó első ifjúkorában oly kasztszellem és válaszfalak fölállítását hozzák létre, melyeknek lerontását korunk szelleme egyik legkomolyabb föladatának fölismerte. Noha a humanisztikus miveltetés, melyet a gymnasium nyújt, egyik főeszközének a klasszikus régi nyelveket ismerjük el: még sem lehetünk minden réginek oly vak imádói, liogy el ne ismernők; miszerint az élő nyelvek és a jelenkor követelte roaltudományok is nem szolgálhatnának — főkép a hol az alap a klasszikus nyelvek által már megvetve van — eszközül arra, a nevendéket mind alakilag, mind tartalmilag kiképezni. Azért nemcsak céltévesztésnek nem, sőt nagyon üdvösnek tartjuk, ha a gymnasiumbeli növendékek, (köztük a jövendőbeli néptanítók is) inig azon kor be nem áll, hogy az élet külön pályáira kell a nevelésnek szétoszolnia, mentül tovább együttes nevelésben részeltetnek, és mindnyájan egyiránt mentül biztosabb és mentül szélesebb alapra fektetik miveltetésöket Ezen nézetből önkényt foly, hogy a jövendőbeli néptanitó-képzendék is nem hamarább, mint a hogy az életkor különben is magával hozza, határozza el magát élete pályájára. Ez pedig régibb gymnasialis szervezetünk szerint akkor történt, midőn az akkori gymnasiumi tanuló a rhetorika- poetikából a logikába, a philosophiai osztályba lépett. Valamint más pályára, úgy a néptanítóira is úgy hiszszük azon korban már kell a tanulónak birni annyi érettséggel, hogy elhatározza magát, miféle pályát keilend választania. Véleményünk tehát oda megy ki, hogy a jövendőbeli néptanító is egész addig, míg azon érettséget nem érte el gondolkozásában, együtt neveltessék a jövendőbeli theologus, tanár, törvénytudó és orvossal. A mennyiben azonban részint a társadalmi élet viszonyai, részint az egyén szellemi tehetsége s benső hivatása, részint anyagi állapota hatnak tényezők gyanánt az életpályák választásában : természetes következménynek fog föltűnni, hogy oly életpálya, mely szerényebb állást foglal a társadalmi életben, rövidebb utón és csekélyebb anyagi megerőltetés által is legyen elérhető. Azért noha szükségesnek látjuk, hogy a néptanító szellemi kiképeztetésében ugyanazon alapon álljon, mint egyéb tudományos életpályák emberei, mégis mig ezekre nézve a gymnasiumon felül kezdődik azon tanfolyam (cursus), mely egyenesen szakja felé vezesse, szükségesnek látjuk, hogy a jövendőbeli tanító, mihelyt számot vetett magával, „quid valeant humeri“, már masában a gymnasiumban kezdhesse meg szaki pályáját. Ezen elv vezérelte a választmányt, midőn azt végzé, hogy a képezde növendékei, a gymnasium jelenlegi szervezete szerint ismeretes 7. és 8-dik osztályban fölmentetvén a görög és latin nyelvek tanulásától (a szarvasi 1859/60. tudósitvány szerint hetenkint kilenc vagy tiz óra) a jöven----------.---------------_ f * ) Az ágostai hitvallású tanárok tanácskoznnlnya által tett iskolai szervezési javaslatok. Pest. 1861. 4. 1. 2
