Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1942
de intézetünk nevelő célját is szolgáljuk, amikor kiemeljük a hasznos munkában töltött szép életének tanulóinkat, intézetünket, városunkat közelebbről érintő tanulságait. Buzgó akarásával dús örökséget hagyott azokra, akik közelebbről ismerték munkáját, s aztán a huszadik század nemzedékeire, kü'önösen pedig azokra, akik minden személyi kapcsolattól függetlenül, csakis tárgyi megítélésekre és történelmi adatokra támaszkodnak. Arcképéről láthatjuk jellegzetes fejét, finom ivelésű állát, hosszú, tövises bajuszát és ferencjózsefi oldalszakállát, melyből eleven, fe- ketés szeme az egykori szamosújvári ember előtt gyakran feltűnt az utcán és a főgimnáziumban, ahonnan negyven évvel ezelőtt nyugalomba vonult, 40 évi tanári működés után. Szelleme mindvégig friss és tevékeny maradt, utolsó pillanatig. Alig hat napi betegség után szenderült el, de életműve, írásai, könyvei, elmemozgító hatásúak és különösen történelmi szempontból igen értékes kútfők lehetnek azok részére, akik Szamosújvárról írni óhajtanak Szongott Kristóf 1843. március 2l-én s ületett Maros-Bogáton, szegény, de istenfélő, jóságos szülőktől. Atyja Szongott Jakab, édesanyja Donovák Ripszima. A népiskolát és algimnáziumot Szamosúj- várt, a középiskolát Gyulafehérvárt végezte. Az érettségi vizsgát 1863-ban tette le »cum laude«-jiles eredménnyel. 1863-ban, húsz éves korában kezdte meg nevelő munkáját. A Bach korszakban a jeles eredménnyel érettségizett fiatalembert Szamosújvár város közönsége a város által föntartott örmény katolikus algimnáziumhoz tanárnak választotta meg. A mai kívánalmak szerint nem ülhette volna meg azt a mértéket, amelyet a modern közszellem egy tanártól joggal megkövetelhet. Szongottból hiányzott az ú. n. szakképzettség, a képesítés, talán a nevelés terén is inkább a természetes módszert alkalmazta, mint a szakszerűt, de rengeteg gyakorlati ismerettel és rátermettséggel rendelkezett pályáján. Húsz évi működés után az 1883. évi XXX. t. cikk 29. §-a alapján rendes tanári jogosítással bír. Kitartó működése alatt lankadást nem ismerő, ügybuzgó, aki kötelességének pontos teljesítésével a rendes tanári címet méltán megérdemelte. A gimnázium államosítása alkalmával, 1894-ben, állami főgimnáziumi tanárnak nevezték ki és ebben a minőségben, 1904. január 1-ig működött, amikor negyvenéves tanári munkája után, nyugalomba vonult. Szongott nagy olvasottságával, sokoldalú és széles látókörű ismeretre tett szert és mint lapszerkesztő mindenhez értett. Egész életében egyetemes tudásra törekedett és ilyen nagy tudású emberként tisztelték nemcsak Szamosújvárt, hanem Magyarországon mindenütt, sőt egész Európában. A tanítási módszerében is sokoldalúság jellemzi: nem a szak* ismeretek alapos elsajátítására, hanem az általánosak megszerzésére 4
