Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1942
5 fektette a súlyt. A gimnáziumban tanított vallást, mennyiségtant, szépírást, rajzoló geometriát, magyar- és német nyelvet, történelmet és fizikai földrajzot. Az iskolai tantárgyak bármelyikét szívesen tanította és készségesen, lelkiismeretesen végezte munkáját. Az iskolán kívül a történelmet és a nyelvészetet művelte, ez irányban sokat olvasott. Az iskolában, mint láthatjuk, többnyire a reális tantárgyakat tanította. Tudását folyton gyarapította. Szelleme a magyar nemzeti művelésnek egyik legértékesebb bizonyítéka. Több ezernyi derék tanítványa közül, egyesek magas hivatali állást elfoglalva, a magyar hazának és az egyháznak hasznos szolgálatot tettek. Tanári működése alatt Szamosújvár társadalmi életében élénk kezdeményező tevékenységet fejtett ki. Ezért 1877-től haláláig a város képviselőtestületének lelkes tagja. A városban szervezett képez- dei póttanfolyamnak több éven át igazgató tanáraként működött. A régi örmény katolikus algimnáziumnak képviselőjeként, az Erdélyi Katolikus Státus gyűlésének tagja volt, a Szent István Társulat tiszteletbeli tagjává, majd a magyarországi Néprajzi Társaság az örmény szakosztály előadójává választotta meg. 1877-től 1907-ig szerkesztette az »Armenia című folyóiratot. Lapjában és a külföldi örmény lapokban Írott cikkeivel a magyarság és az örménység ügyét igyekezett szolgálni. Nyugalomba vonulására jellemző, hogy akkor sem nyugodott nemes célokért törtető lelke. 1905-ben Szongott Kristóf kezdeményezésére létesült az Örmény Múzeum, melynek megalapítása alkalmával a Keleten és Nyugaton, Északon és Délen élő örmény iskolák és kultúrintézetek a magyarság iránt érzett hálájukat és elismerésüket fejezték ki. A Kárpátmedence területén letelepedett örménység, a XVII. század közepétől napjainkig, számos jeles államférfit, politikust, tudóst, írót, katonát, művészembert adott a magyar életnek, de a magyarörmény testvériség oltárára, az örménység magyar telítettségű érzésének ápo'ására és fejlesztésére különösen értékes szolgálatot tett Szongott Kristóf. Szívós és lankadatlan szorgalommal meg tudta győzni a magyar nemzet legjobbjait, hogy a magyarországi örménység a magyarság egyik legértékesebb, legmegbízhatóbb népeleme, s hogy az örménység erősítése és faji erényeinek megőrzése, különösen az erdélyi magyarságnak kiváló értéke. Szongott a XIX. és XX. század fordulóján a kiforrott békés évek korosztályának típusa és igazi mintaképe az idegen eredetű magyar embernek. Megmutatta, hogyan lehet az önzetlen, lelkes hazafiságot a legmagasabb fajszeretettel összeegyeztetni. Mint a magyar kultúrának becsületes munkása az országos és társadalmi, valamint a magyar hazafias törekvések részese, hirdetője, de emellett igazi örmény, aki a lelke mélyéig vallásos, istenfélő, örményül imádkozik a templomban, örményül beszél feleségével és családja tagjaival, örmény marad modorában,
