Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941
22 Gusztáv'* szavalóköre folylalla a múlt évben megkezdett működését, A kör vezetőségében változás történt. A tisztújító közgyűlés az elnöki tisztséggel Dezső Lajos 1. kér. o. tanulót bízta meg, a jegyzői teendők elvégzésére pedig Vadász Zoltán I. kér. o. tanuló kapott meg- bizatást. Az év folyamán a felügyelő tanárok teslü’etében is változás történt, ugyanis Schramkó István rendes tanárt Szász János helyettes tanár váltotta fel. A szavalókör ebben az évben minőségben is, mennyiségben is alapos munkát végzett. A tanulóifjúság, nagy elfoglaltsága ellenére is, 9 szavalóköri gyűlést tartott. Előadásra került 30 szavalat, 13 dolgozat, 2 szabadelőadás, 8 ének- és zeneszám és 4 tréfás jelenet, ösz- szesen tehát 57 szám. A szavalókörben kifejtett lelkes munkásságukért, a vezetőtanár előterjesztésére Kocsis Márton IV. o. g. tanuló és Deme János II. g. o. tanuló dicsérő okleveleit kapott. A kör előtt szóbeli dicséretet kaptak a következő tanulók: Dezső Lajos I. kér., Chiorean Kornél IV. g., Felföldi Péter II. g., Kovács László II. g. és Szilágyi Sándor II. g. o. t. Az ügyes és jó vezetésért Hölle József vezető tanár a tisztikarnak, Dezső Lajos elnöknek és Vadász Zoltán jegyzőnek is külön köszönetét mondott. Visszapillantva a magyar ifjúság szellemi és lelki értékeinek gazdagítása érdekében végzett munkára, megállapíthatjuk, hogy a fáradozás nem volt meddő. Egy tanárnak nagy lelki kielégülést jelent az, ha látja, hogy munkája sikerrel járt és hogy ezt a sikert mások is elismerik. Ezért tartom kötelességemnek, hogy itt megemlékezzem a szavalókör megszervezőiről és odaadó vezetőiről: Schramkó István gimn. tanárról és Höfle József kér. isk. tanárról. Minden tekintetben dicséret és elismerés illeti őket. Odaadással, szeretettel és nagy hozzáértéssel szervezték meg és vezették a szavalékört. Kifejtett munkásságukat minden szónál élénkebben dicséri az eredmény. Interná- tusi ifjúságunk nagy része faluról került be. Most azzal a nyugodt érzéssel bocsátjuk őket ismét haza szülőfalujukba, hogy lelki és szellemi kincsük gyarapításához az internátus szavalóköre is hozzájárult. Széljegyzetek az új magyar dalkultuszról az Éneklő Ifjúsághoz. A harang az Isten szava, a dal pedig a szív és a lélek nemes virága. A dal, az éneklés az emberiség számára Isten legszebb ajándéka. Minden érzésünket ki tudjuk fejezni da’ainkkal, akár szomorúak, vagy vígak vagyunk. E megállapítás szerint, nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem dalaiban is, mert gyerekek és öregek ajkán ott élt és él a dal, a bölcsőtől a koporsóig. Míg a hangszer a kevesek, a kiváltságosak eszköze, addig az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja, melynek folyományaként magasabb kultúráltság és mélyebb zenei műveltség csak ott lehet és csak ott íejlődhet, ahol az ének lesz az alapja. A mai világ — saj"
