Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1941
■ nos — a ritmusé, az igazi dallamnélküli, idegen höbortzene világa, mely nem a mi lelkünk nótája, nem a mi földünk teremte, nem a mi múltúnk és jövőnk zenéje. Hogy ezek a dalok nem a magyar nemzetnevelés fontos ügyét szolgálják, ezt a XX. század magyarjainak kultuszminiszteri rendelettel kellett megmagyarázni. Szomorú, hogy rendelet kell hozzá, de vigasztaló, hogy megszületett a rendelet, mert a magyar ifjúságnak elhivatottsága van, mely elhivatottsággal kell a magyar ifjúságnak a romlott közízlést és divat erkölcsrontó erejét megtörnie. És ezt a magyar ifjúnak a középiskolában kell megtanulnia, a magyaros irányú énekneveléssel. Mi eddig hittünk a magyaros irányú nemzetnevelésben, de lám, tévedtünk, mert a nevelésből kimaradt az ősi magyar dal. Kifelejtette a kor, melyben élünk, az a kor, amely a külföldet majmolja és kész elfeledni saját értékeit. A húszas évek zenei élete a sorozatos harcok szintere volt, ahol az idegen zenén nevelődött társadalom elzárkózott az igazi magyar népdal zenevilága elöl, s az új megmozdulásokat az egyes intézmények igyekeztek elfojtani, az ősi népi magyar dalkultusz úttörőit elgáncsolni. Az iskolák pedig, ahonnan a szükségelt változást remélni lehetett volna, az elavult dalárdázást utánozta, vagy mesterséges iskolazenét tanított. Jönnie kellett végre egy Bartók—Kodálynak és tanítvány-apostolainak, (Bárdos, Vásárhelyi, Halmos, Kerényi, stb.), akik látva és megúnva a felnőtt társadalom értetlenségét, az ifjúság felé fordult és 1925-ben megjelent hézagpótló műveikkel felállították ez országban az első gyermekdalkórusokat. Ettől az évtől számítjuk a magyar Éneklő Ifjúság gondolatát, melynek gyökerei visszanyúlnak a magyar zenei megújhodás hősi koráig. A mesteri magyar gyermekkarok nyomán megújult az iskolai kórusok világa, a Bartók—Kodály stb. művek gyermekkarai, az új magyar zene, valamint a nagy nép- és katonadalgyüjtés dallamai, Budapest után, a magyarlevegőjű vidékeken is megkezdték az úttörést és így a termékeny jelen új életet fakasztott a múlt értékeiből, a középiskolák Éneklő Ifjúságában is, mely magyar sugalmazást büszkén és boldogan magáénak vallja. Jóllehet, hogy az idézett kultuszrendelet kizárólag az ifjúságé, de tanulhat belőle minden magyar, hogy ne kalmárkodjunk, — a nekük vadidegen zenei talajba ültetendőn, — az apáinktól ránk örökül hagyott magyar népdalkincseinkkel, melyek máris meghódítandón a világot, érnek annnyit, mint a híres magyar búzakincs. Ébredj tehát ma magyarja : »Éneklő Ifjúságom 1« Nem lehet igaz, hogy a magyar dalénekléshez kultuszminiszteri rendelet kell; és ha már kell, akkor, jövő magyarjai, kicsinyek és nagyok, ne rendeletre, hanem a szívetekből zengjétek a szebb jövő ősi magyar da'át! Hercdi Szabó Imre Ifj. Segítőegyesület. Az ifjúsági Segítőegyesület 1942. április hó 10 én alakult meg. Az igazgatóság Babos Béla tanárt bízta meg az egyesület megszervezésével és vezetésével. Ö készítette el az 23
