Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
8 Folnay ez utóbbi két kineveztetése révén ugyan mint püspök a magyar főrendiház tagjává lett, de eltekintve a főpapi czímtől ezek az előléptetések helyzetén és sorsán mit sem változtattak. A szendrői püspökség területe ugyanis — mint említve volt — 1459-ben török kézre jutván e főpapi szék már ebben a korban csak mint czím adományoztatott egyes kiválóan érdemes egyházi férfiaknak.10 A mi pedig az erdélyi püspökséget illeti, a szentszék — mint tudjuk — félszázad előtt már arra a merev álláspontra helyezkedett, hogy a magyar országtesttől elszakadt, teljesen különvált és protestáns fejedelmek jogara alá jutott Erdély részére a magyar király püspököt ki sem nevezhet. Tett-e bár lépéseket I. Lipót a szentszéknél Folnay erdélyi püspök megerősítése érdekében, vagy pedig egy újabb kudarcztól tartva ily irányú kérelem előterjesztését meg sem kísérletté, kellő adatok hiányában ma már eldöntenünk nem lehet.11 Annyi tény, hogy Folnay püspöki állásában Rómából megerősítést nem nyert s így fölszentelt püspök soha sem volt. Ilyképpen ő Erdélyben semminemű joghatóságot nem gyakorolhatott s bár fájó szívvel kénytelen volt belenyugodni abba, hogy elárvult egyházmegyéjének kisded nyáját, melynek körében mint buzgó főpap oly szívesen jelent volna meg, az erdélyi törvények Series Episcoporum Ecclesiae Catholicae 382. 1. és Béke Antal: A papnövelde története 176. 1. olvasható és Folnay erdélyi püspökségének kezdetét jelző datum a valóságnak nem felel meg tehát és 1663. június 7-ikére helyesbítendő. — Folnay azonban korántsem volt az egyedüli, a ki a vasvári káptalan éléről ült Erdély főpapi székébe. Kívüle ugyanis gróf Batthyán József, Erdély nagynevű főpásztora (1759—1760.) egy ideig szintén ennek a káptalannak volt a feje. — Legutóbb a bérezés Erdély is — mintegy viszonzásul — hódolati adóval kedveskedett hazánk legnyugotibb egyházmegyéjének, midőn kiváló fiát, gróf Mikes Jánost készörömest engedte át az 1777-ben felállított szombathelyi egyházmegye kormányzásának átvételére. 10 Nagy ritkán ugyan — miként ezt Szentandrásy Istvánnál is láttuk — Róma a szendrői püspöki czím birtokosának megerősítése elől sem zárkozott el, Folnay azonban nem volt oly szerencsés, hogy a szentszék ily kivételes elbánásában részesülhessen. 11 Igaz ugyan, hogy Fraknói id. h. az 1667-ben kelt és a római szentszékhez intézett emlékiratot — melyet mi is mint szorosan tárgyunkhoz tartozót Okmánytárunkban egész terjedelmében közlünk — Folnay erdélyi püspöki megerősítésének kérdésével hozza kapcsolatba, ámde ez az irat nem az ő, hanem Szenttamásy Máté érdekében készült. Hisz 1667-ben Folnay már nem is volt az élők sorában.
