Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
25 Ámde a trónnak Szenttamásy megerősítése tárgyában a szentszékkel folytatott tárgyalásai sikerre nem vezettek s a benyújtott emlékirat érvei Rómában meghallgatásra nem találtak. A fölhozott érvekkel szemben ugyanis a consistorialis congregatio jogászai azt vitatták, hogy a magyar királyt csakis a Szent Istvántól alapított tiz magyarországi püspökségre nézve illeti meg a kinevezési jog. A mi kiviláglik már abból az egyszerű tényből is, hogy a szentszék az erdélyi püspökséget 1539- és 1554-ben szabadon, 1600-ban pedig az erdélyi fejedelem kinevezése alapján töltötte be. Ily előzmények után Róma határozata most is elutasító volt s Szenttamásy megerősítését el nem érhette. I. Lipót utóbb a szentszék eme döntésébe bele is nyugodott, mivel annyit mégis sikerült elérnie, hogy a pápa 1668 június 17-ikén a tőle ajánlott Domokos Kázmér szentferenczrendi atyát rendelte Erdélybe apostoli helynökül.1" A mi pedig magát Szenttamásyt illeti, elmondhatta, hogy előérzetében nem csalódott tehát, midőn a már nagyon is hosszúra nyúlt tárgyalások alatt nem egy ízben sóhajtott föl az olasz közmondással: „bramo assai, poco $pero.“n Szenttamásy, az I. Lipót magyar királytól kinevezett püspök nem jöhetett be tehát Erdélybe s nem foglalhatta el főpapi székét, pedig szülőföldje egyházmegyéjének igazi apostola lett volna. Nem élvezhette azt az égi kegyelmet, hogy forrón szeretett híveit, a kiktől pár évtized előtt mint egyszerű szegény tanuló vett búcsút, magas egyházi állása és méltósága polczáról láthassa, velük örömét megoszthassa s a hódolatok ködéből olykor-olykor leszállhassou 10 10 IX. Kelemen pápa fenti 1668. június 17-én kelt bullájának erre vonatkozó szavai ezek : „ Te (t. i. Domokos Kázmér szentferenczrendi atyát) Ecclesiae, ne Civitatis et Dioecesis Albae Juliae et Provinciáé Transylvaniae praedictarum Vicarium Apostolicum cum facultate ibidem munia Episcopalia exercendi, aliisque facultatibus solitis et consuetis, donec per Sedem Apostolicum eidem Ecclesi c de idoneo pastore provisum, vet alias dispositum fuerit, authoritate Apostolién tenore praesentium eonstituimus et deputamus. “ Veszély Károly: Erdélyi Egyháztörténelmi Adatok I. k. 352—3. 1. — Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog 388. 1. és Magyarország és a római szentszék III. k. 370. 1. — Így Szenttamásy haláláig csak választott erdélyi püspök volt s püspökké sohasem szentelték. A mi egyébiránt kiviláglik már a halálát megelőző napokban kelt végrendeletének bevezetéséből is, a hol magát csak „electus episcopus Transylvaniensis“-nek nevezi. u Azaz: Elég nagy a vágyam, de kevés a reményem.
