Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
26 egyszerű szívükhöz, hogy annak dobogása mellett kétszeresen élvezhesse állása díszét, sírhassa ki boldogsága örömeit. Meg volt fosztva attól a főpapi örömtől, hogy őket az igaz hitben megerősítse s a Szent Lélek segítségével a boldogulás valódi révpartjára vezesse. Nem vehetvén át egyházmegyéje kormányzását, Szenttamásy megtartotta ugyan az erdélyi püspök czimét, de mint egyszersmind prépost továbbra is Csornán maradt, a hol haláláig a mily egyszerű, minden külső fénytől idegen, hatásban és eredményekben éppen oly gazdag életet élt. Ö ugyanis azon kevesek közé tartozott, a kik zajtalan, de folytonos munkában töltenek el egy hosszú, de nemes, sikeres és jótékony életet. S mivel préposti székhelye gondoskodásának kiváló tárgyát képezte s fölvirágoztatásában nemcsak legnagyobb örömét lelte, hanem azért semmi áldozattól sem riadt vissza, valóban nagy alkotásokkal s fényes érdemekkel tette nevét Csornán áldott emlékűvé. Ámde ezen korántsem csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy a nagy alkotások csirái mindig a lelkesedés melege nyomán fogamzanak. Préposti állásával egybekapcsolt egyházi teendőin kivül Szenttamásy tudott időt találni a javadalmát képező birtokok pontos kezelésére is s ezt a fáradságos munkát nemcsak szívesen, hanem mindig fiatalos rugékonysággal is végezte. S a mi ebben a korban éppen meglepő, mint ügyes gazda képes volt okszerű gazdálkodás és mindenre kiterjedő éber felügyelet s utánnézés által évről évre jövedelmeit annyira fokozni, hogy a jól rendezett anyagiak alapján nagy dolgokat is alkothatott. Ilyen, nevéhez és emlékéhez fűződő nagy alkotás volt a csornai préposti templomnak teljes újjáépítése.12 Ezt a nagy anyagi áldozatok árán 1658 körül létesült építkezést első sorban az a körülmény tette továbbra is elodázhatlanná, hogy a Szent Mihály főangyal tiszteletére emelt régi templom a török hódoltság s főleg a protestánsok dúlása következtében Szenttamásy prépostságának első éveiben is még mindig csak romjaiban hevert. így nyugodt öntudattal és boldog megelégedéssel mondhatta miséje offertoriuma után a szokásos szavakat: „Uram, szeretem a te házad ékességét.“ Talán soha senki nem rebeghette el e szavakat közvetlenebb 12 Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia Regni Hungáriáé II. k. 12.1. Rupp id. m. I. k. 462. 1.
