Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
21 létrafokán szegény család sarjából s egyszerű papból most egyszerre a magvar főpapság; sorába lépett. Végül pedig 1. Lipót magyar király gondos körültekintés után ő benne, a ki időközben a királyi tanácsosi rangot is elnyerte,találta meg a Folnay Ferencz halálával már félév előtt megüresedett erdélyi püspöki szék új gazdáját, a kit mint Erdély kiváló szülöttjét, 1667. május 5-ikén erre az újabb magas állásra ki is nevezett.* 7 Ez a szerencsés és az intézőkörök- ben megnyugvást keltő kinevezés is úgy tűnt fel, mintha az a nemes szív és a keresztény erények sarkköve, az alázatosság jutalma kívánna lenni. Az így Erdély főpásztori székébe ültetett Szenttamásy megerősítése érdekében a szokásos lépések megtételével sem késett a trón. Ez alkalommal azonban I. Lipót a szentszékhez ebben a tárgyban intézett kérésének támogatására egy erős történelmi érzékre valló s gondosan kidolgozott emlékiratot is csatoitatott, hogy Róma az abban foglalt nyomós érvek alapján úgy a kérés jogosságáról, mint annak könnyű teljesíthetéséről annál inkább meggyőződhessék.8 Ez a fontos irat — melynek alábbi kivonatát egyik kiváló történettudósunk művéből merítjük9 — abból indul ki, hogy „Magyarország királyainak helynöki joghatóságát, a melyet az ország összes egyházainak szervezésére és adományozására a pápáktól különös kiváltság gyanánt nyertek, senki sem vonta kétségbe. Ezt a hatalmat Szent Istvánnak és utódainak II. Szilveszter pápa, mikor a királyi czímet, a koronát és a többi koronázási jelvényeket megküldötte, külön bullában adományozta, mely a traui káptalan levéltárában őriztetik és több könyvben közzé van téve. Ezen hatalom adományozásáról Baronius bíbornok és más irók is szólanak. 0 A királyi tanácsosi rangot főpapunk az erdélyi püspökségnél előbb nyerte el, mert e főpapi szék elnyerésekor kiállított kinevezési okmánya már mint ilyent említi. 7 Okmánytár 6. sz. — Pray György: Specimen Hierarchiáé Hungaricae II. k. 280. 1. Gams id. m. 382. 1. és Be ke Antal: Az erdélyegyházmegyei papnövelde történeti vázlata ez. m. 173. 1. olvasható amaz adat, hogy Szenttamásy csak 1668-ban lett erdélyi püspök, téves tehát és /6’6'7-re helyesbítendő. 8 Okmánytár 7. sz. Fraknúi Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog 384—388. 1. — V. ö. Fraknói Vilmos: Magyarország és a római szentszék III. k. 369—370 1.
