Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913
22 A lielynöki joghatóságot Magyarország királyainak az összes római pápák meghagyták és megerősítették. Az egyházaknak pápai hatalommal való szervezésére vonatkozó ezt a kiváltságot, a magyar királyok egyéb jogaival és kiváltságaival, a konstanczi zsinat, tekintettel Zsigmond királynak az egész egyház körül szerzett érdemeire, miként a Hármas-könyvben olvasható, megerősítette. Szent István király officiuma is, a melyet a szertartások római con- gregatiója jóváhagyott, világosan mondja, hogy őt a pápa apostolnak czímezte és az egyház szervezésében apostoli hatalommal ruházta föl. Bizonyos tehát, hogy az apostoli királyok, az apostoli helynökség hatalmának alapján, egész Magyarországban, minden időben, egyházi személyeket szabad adományozással tetszésök szerint a javadalmakra helyeztek és tényleg helyeznek is, a kiket azután azok, kik a kánonok értelmében föl vannak jogosítva, beiktatták és beiktatják. És az is bizonyos, hogy azok, kiket az apostoli királyok püspökké rendelvén, az apostoli széknek megerősítés és fölszentelés végett előterjesztettek, az apostoli megerősítést és fölszentelést nehézség nélkül nyerték el.“ „Ezek után az a kérdés merül föl, vájjon úgy, mint Magyar- ország többi püspökei, az erdélyi püspök is, a ki miután az apostoli királytól a püspökség adományozását s a püspökség jogaiba és javadalmába a kánoni bevezetést elnyerte, az apostoli széknek megerősítés és fölszentelés végett bemutattatik, megerősíthető-e és fölszentelhető-e?“ „Erre nézve kétség támadhat; mert azt lehet állítani, hogy Erdély a magyar koronától elvált, a magyar királyt urának el nem ismeri, egészen a törököktől függ; hogy ez az elválás nem erőszak műve, hanem a magyar királyok önkéntes lemondásának következménye azon egyezség alapján, a melyben I. Ferdinánd Erdélyt Szapolyai János és örökösei részére átengedte; így tehát Erdély és azon magyarországi területek között, melyeket a törökök fegyver hatalmával foglaltak el és jogtalanul bírnak, különbség látszik lenni. Ha ilyen különbség csakugyan fenforog, úgy a magyar királyt az a kinevezési jog, a melyet a pécsi, Csanádi és szerémi püspökségekre gyakorolt, az erdélyire nem illetheti meg.“ „De ezen ellenvetésekkel szemben bebizonyítható, hogy Magyarországtól Erdélyt erőhatalom szakította el; hogy az apostoli királyok a pápai helynökség joghatóságát az erdélyi egyházmegyében
