Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1913

11

a „te scixct loqinintur“ megjegyzést is, vagyis azokat a szavakat, a melyeket Schrattenbach Zsigmond salzburgi érsek tisztelői az alatta s költségén készült városi Újkapu (Neuthor) bejárata fölé helyezett czímere alá vésettek, hogy főpapuk emlékét az utókor előtt is megörökítsék. Ámde ily öntetszelgő dicsekvéstől első sorban Folnay közismert szerénysége riadt volna vissza. Ezért mi is kénytelenek vagyunk abbahagyni az ő áldozatkészségének további dicsőítését, habár fölötte nehezünkre esik is magunkba fojtani abbeli meggyőződésünket, hogy a Róma egyik középkori házának oromzatán olvasható fölirat: „non domo dominus, séd domino donius hones- tanda est“ jogosabban talán soha senkire sem volt alkalmazható mint Folnayra, a kit nem apáti méltósága emelt nagyra, hanem ő kölcsönzött jáki apátságának fényt és dicsőséget.

Folnay a javadalmát képező apátsági birtokokon úgy gazdasági tisztjeinek, mint .összes jobbágyainak valóságos atyja volt. Nemes jelleme, nyájas és leereszkedő modora által megnyerte összes alárendeltjeinek osztatlan szeretetét és határtalan tiszteletét. S ezen csodálkoznunk annál kevésbbé lehet, mivel megnyerő fellépése nemcsak paptársait tudta magához bilincselni, hanem azokat is, a kikkel Isten hajlékán kívül a társadalomban bárhol is összeköttetésbe jutott. Őszintén szerető meleg szíve szívesen vett részt jobbágyainak örömében és bajaikban, hogy ezeknek súlyát ne érezzék, készörömest osztozott. Ámde ez az atyáskodó szeretet korántsem zárta ki azt, hogy néha, főleg ha velük szemben a hazai törvényeknek érvényt kellett szereznie, oly szigorú rendszabályokhoz is nyúljon, a minőket ma már csak az akkori visszás viszonyok alapos ismerete képes előttünk megérthetőkké tenni. Egy ily tolla alól kikerült s a magyar-keresztesi jobbágyokhoz intézett rendelet eredetijét a jáki apátság levéltára ma is őrzi. Ez az érdekes rendelet így hangzik:

„Én Folnay Ferencz végszendrői püspök, vasvári és türjei prépost, deáki (jáki) apátúr, császár és koronás király urunk eőfelsége táblabirája, adom emlékezetre tinektek magyar-keresztesi jobbágyaim, hagyván és erősen parancsolván, 50 forint birság alatt, hogy senki török rabjait ne hordozzátok, mivel kegyetlenül és nem *

Mariae Virginis de Tűrje, Abbas Deakiensis ( Jaakiensis), Sacrae Caesareae Maiestatis Konsiliarius et Tabulae Regiae Praelatus.“ Széchényi id. h,