Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1909
18 Határállomás lévén,*) útlevelünket megvizsgálja és láttamozza a rendőrség. Amig ez megtörténik, az állomás mellett hömpölygő Duna partjára megyünk, s innen szemléljük a túlsó parton fekvő Belgrádot, Szerbia fővárosát. Önkéntelenül is a csak nem régen aktuális háborús hírek, jutottak eszünkbe. A városnak egyes impozánsan kimagasló épületei nagyszerű célpontjául szolgáltak volna a magyar ágyuknak. Nem kell nagy stratégiai talentum ahhoz, hogy belássa valaki azt, hogy tüzérségünknek csak néhány órai munkát adott volna Belgrád romhalmazzá való lövöldözése ; ez talán radikálisan lelohasztotta volna a szerb harcikedvet! Háromnegyed órai várakozás után indultunk s átrobogván vonatunk a Száván, csakhamar a belgrádi pályaudvarba értünk, este 7 óra 33'. A vám- és útlevélvizsgálat megejtése után bementünk a városba. Itt a „Nikola Fehér et Comp“ cégnek, mint a magyar keresked. minisztérium levelezőjének egy hivatalnoka: Vermes Jenő úr kalauzolt bennünket lekötelező szívességgel. Belgrád földjére lépve a történelem szelleme érintette meg lelkünket. Az egykor magyar föld dobbant meg lábaink alatt, amely még ma is vállain hordja a régi Nándorfehérvár hatalmas bástyáit és falait. Nincs még egy pontja kontinensünknek, amelyet annyi jogosan és jogtalanul kiontott vér áztatott volna, mint Belgrád talaját. Nincs hely, amely felett annyi vihar tombolt volna az emberi történelem folyamán, mint itt. Talán egy évszázad sem múlt el úgy, hogy gazdát ne cserélt volna e talpalatnyi föld. Bírták a rómaiak (neve ekkor Singidunum volt), avarok, bolgárok, görögök, bessenyök, magyarok, törökök, szerbek még pedig többizben is egyik-másik. Hazánk történelme akkor kapcsolódott e helyhez, amikor a XII. században Salamon királyunk a bessenyök becsapásai ellen László (a későbbi szent) és Géza hercegeket küldi ide. A XV. század óta a török kezd mind nagyobb tért hódítani *) A vasuti-jegy csak eddig érvényes, innen Belgrádig újat kellett váltanunk. Személyenként 40 fill. Atszállni azonban nem kell.
