Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900

8

ajánlja fel a trónt. Kálmán, miután leverte ellenfelét, horvát és dalmát királyivá koronáztatta magát, az országot pedig várispánságokra osztotta és püspökségeket alapított; de a dalmát városoknak,^ valamint a horvát törzseknek kiváltságait meghagyta. O is öcscsére Álmosra, a királyi herczegre bízta az ország kormányát és e szokás az Árpádházi királyok alatt fenn is maradt. A magyar királyi herczegek „dux Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae“ czimen kormányozták a magyar királyság e részét.

Az Arpadhazi királyok után külső támadások következtében megkezdődik e terület csonkulása. A tengerpart és Dalmacia darabonként megy Zsigmond király óta veszendőbe. Előbb osztrák katonai igazgatás, majd török uralom fészkeli be magát egyes részeibe. A mohácsi vész után pedig majdnem egész Horvátország török iga alá kerül. A megmaradt rész, a Dráva és Száva köze, Zágráb és Varasd vidéke élén a Zrínyiekkel és Frange- pánokkal az anyaországgal együtt küzd ugyan a mindent elnyeléssel fenyegető török hatalom ellen, de előbbi területét és független intézményeit később, a török hódoltság megszűnése után sem tudta többé visszaszerezni. Dalmáciát Velencze foglalta el és tartotta fönhatósága alatt a 18. század alkonyáig, mikor is a Habsburgok kezébe visszakerült ugyan, de a dalmátok kérése daczára sem csatoltattak vissza hazánkhoz. Ma is osztrák fönhatóság alatt áll és a magyar királysághoz csak a történelmi jog köti.

Ezalatt Horvát és Szlavonoszág, részben Boszniához csatolva, török fenhatóság alatt volt, részben osztrák katonai hatóság alá került; egyedül Szlávonia egy része volt független és ragaszkodott az anyaországhoz.

Hosszú ideig, csaknem 100 évig, folyt a vita Magyarország és a bécsi kormány között e terület egyes részeinek hovátartozása és az ország elnevezése fölött. A keleti megyék a magyar vármegyék módjára adóztak és a magyar országgyűlésbe küldték követeiket, de a