Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900
■ 9 1 különvált zágrábi tartománygyűléseken is resztvettek. E vitás kérdések tisztázása 1848 előtt nem is sikerült. A franczia forradalom szele ekkor itt is fölébbrcsztette a szétdarabolt népek keblében a faji összetartozás szunyadó érzetét s vele egy ábrándot, a délszlávok egyesített, független királyságának álomképét ollirismus). Az illirismus élére Jellacsics bán áll, és nemzetét e káprázatos képpel elvakítva szövetkezik a bécsi kormánynyal, hogy mint első támadjon a történelmi jog alapján álló és modern állammá szervezkedni törekvő Magyarország ellen. Horvátország és Szlavónia bár sza- badságharczunkban mindvégig ellenünk küzdött, velünk együtt került a szabadságharczunkat fölváltó abszolút kormány alá. Nemzeti aspiratioik, a mennyiben jogosultak voltak, csak általunk, csak a magyar alkotmány helyre- . állításával valósulhattak meg, mert az Ausztriával megkötött kiegyezést csakhamar követte Horvátország és a magyar királyság között kötött kiegyezés is (1868. XXX. t. ez.), melynek értelmében Horvát-Szlavon-Dalmátorszá- gok Magyararszág társországai és a szükebb értelembe vett Magyarországgal együtt alkotják a magyar királyságot. Azonban e törvény daczára Dalmácia — mint azt említettük— még mindig csak jogilag képezi a magyar korona egyik alkotó részét, mert tényleg még most is Ausztriához tartozik. E kiegyezés (1868.) óta Horvát-Szlavon- ország beligazgatás-, vallás-, közoktatás- és igazságügy tekintetében autonom törvényhozzással és kormányzattal van felruházva. És a magyar király által kinevezett bán vezetése alatt Zágrábban székelő horvát országgyűlés és tartományi kormány gyakorolja ezen autonom politikai jogokat. Egyéb ügyekben Horvátország közös Magyarországgal és ezen ügyek elintézésére 40 képviselőt küld saját országgyűléséből a magyar országházba és egy külön miniszter képviseli Horvátországot a magyar kormány tagjai között.
