Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900

■■- 5 —

hazánk fővárosát. Ámde nem sokáig gyönyörködhettünk e szép látványban, mert készülnünk kellett az átszállásra. Vonatunk úgy is késett, pedig ha rendes időben érünk vala be, akkor is csak 5 percznyi időnk lett volna a budapest-fiumei gyorsvonatra átülni. Szerencsénkre nem indították útnak a gyorsvonatot, mert megbízottunk az előre megváltott jegyekkel ott várt a pályaudvaron.

Budapesttől a horvát határig.

Vonatunk késése miatt elestünk az előre megrendelt külön kocsitól és ennek rossz következményeit, — mert két zsúfolásig megtömött kocsi utasai közé voltunk szétszórva, — egész Zágrábig éreztük. A kényelem hiánya miatt az átvirasztott éj fáradalmát fokozott mértékben kezdettük érezni úgy annyira, hogy az érdeklődésen, látnivágyáson a kimerültség közönyössége kezdett erőt venni. Egyébiránt szétosztottságunk és a zsúfoltság miatt sem kisérhettük a haladó vonat mentén feltűnő jelenségeket — czélunk és szándékunk szerint —. az egész csapatot tájékoztató felvilágosító magyarázatokkal. Ilyen kedvezőtlen körülmények között haladtunk át Esztergom megye déli szélén, Fejer- és Tolnamegyén, mely utóbbinak határa felé, Dombóvártól kezdve esőre fordult az eddig kedvező időjárás is. Nem is hallottuk a dombóvári, híres kakast „melynek hangja három vármegyébe hallatszik.1' A nép e tréfás mondását eléggé igazolja Dombóvárnak fekvése 3 (Tolna-, Somogy- és Baranya) vármegye összeszögelésében. A siető vonatról csak egy futó pillantást vethettünk Dombóvár egykori híres várának romjaira, hol Pállfi tábornok 1599-ben olyan fényes győzelmet aratott a törökön, mert vonatunk csakhamar Somogy megyébe lépett át.

Itt gazdag vetések, gondosan művelt gyümölcsös és veteményes kertek között haladunk előre. Utunkban mint ligetek tűntek föl a fáktól övedzett falvak, melyeknek népe híres szép viseletével kedves látványt nyújtott. A férfiak — előttünk szokatlanul — rövid ingben, lobogó