Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1900

25

hajózva, Voloscát, Abbasiát érintve lkán szálltunk partra, honnan vissza felé Abbásiáig gyalog sétáltunk el, hogy közvetlenül élvezzük e paradicsomszerű vidék szépségét, Körülbelül egy órai utunk felét megtéve a tengerpartra kerültünk ki és a tenger szikláiba vájt keskeny sétauton jutottunk Abbasiába.

Majd a sziklákon megtört tengerhullámok csapkodását hallottuk, majd a Karszt dűlt rétegei között lefolyó víznek a tengerfenéken'felbukkanó forrásait kereste szemünk, melyek itt-ott oly erővel törnek elő, hogy nemcsak a tenger színét festik meg, hanem felszínét is fölemelik bugyogásukkal. Utunk a délszaki növények között pompázó villák, majd az utunkig lenyúló erdő részletek, kertek és szőllők tették változatossá.

Abbasiából rövid pihenő után ismét az „lka“ gőzösén tértünk viasza az Adamich-molóra és mert időközben az est is leszállóit, vacsorázni siettünk a „Korona“ szállóba, hogy lepihenhessünk és új erőt gyüjthessünk vissza utazásunkra.

Visszatérés Budapestre.

Másnap, ápril 10-én kedden, kora reggel már talpon voltunk, hogy búcsút vegyünk szives házigazdáinktól és a 7 óra 20 perczkor induló gyorsvonattal vissza térjünk Budapestre.

Ismét a Karszton.

Elindulásunk után újra utóiért a rossz idő, a bóra sokáig kísérőnk volt a Karszton és sűrű hóviharával, hó leplével födte el a tájékot, melyet menet az éj leple takart volt el kiváncsi szemeink elől. így vágyunkat, hogy visszajövet nappal utazván alapos megfigyelésünk tárgyává tesszük a Karsztnak nagyobb, menet nem látott részét, a kívánatos mértékben nem elégíthettük ki; mert míg a magaslatokon a sűrű havazás, addig lennebb