Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
16 — az ősi szokást követve rendszerint tiz tanú jelenlétében. A házasság érvényességéhez nem volt elengedhetetlenül szükséges ez a szerződés, s a házasság megkötése után is még lehetett pecsételni. Minthogy azonban rendszerint hozományt is kapott a leány, azért a szerződést s a tanukat nem igen nélkülözték s lehetőleg a házasság megkötése alkalmával Íratták alá s pecsételtették meg velők a szerződést. A szerződés alakiságain átesve, a házasságra lépők kijelentették beleegyezésüket a házasságba, a menyasz- szony azt is, hogy férje hatalmába akar kerülni. Plutarchos író megőrizte számunkra a menyasszony akaratnyilvánításának formuláját, a mely így szól: „A mikor (a hol) te Gaius, én Gaia“. Nem bizonyos azonban, hogy ebben a formulában a Gaius és Gaia előnévnek, köznévnek vagy tulajdonnévnek veendő-e. Talán legközelebb áll az igazsághoz az a nézet, hogy Gaius és Gaia nemzetségnév, s így a menyasszony azt jelentette ki, hogy fel akarja venni férje nemzetségnevét, ámbár ugyanaz az iró egy általánosabb formulát is közöl, a mely így hangzik: „A hol te úr és házigazda, ott én úrnő és háziasszony“. Ennek elmondása után a nyoszoló asszony(pronuba), a ki már, még pedig első Ízben férjnél levő nő s a menyasszony oldala 'mellett egész nap mint tanácsadó, útba igazító szerepel, megfogja s egymásba teszi a vőlegény és menyaszony jobbját. A kézfogást a confarreatióval kötött házasságnál a vér nélküli áldozat követte, melyet valószínűleg Jupiter nagy papja mutatott be Jupiternek. Az áldozat gyümölcsből és sóval behintett kalácsból (fruges et mola salsa v. farreum libum) állott. Az áldozat a következő- képen folyt le: Együvé tettek két széket s beterítették annak a juh- nak bőrével, melyet a béljóslásnál öltek le. A menyasz- szony és vőlegény helyet foglalt e székeken. A Flamen Dialis ez alatt bemutatta a kalácsáldozatot. Mikor a szer-
