Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
- 17 tartásban az imákhoz ért, melyekben megemlékezett a házasság istenei- s istennőiről, Junóról, Tellusról, Picum- nus- és Pilumnusról, fölemelkedett az új pár s a miniszt- ráns fiú (camillus) szolgálata mellett jobbra körülmentek az áldozati oltár körül. A minisztráns fiú egy fedett kosarat (cumerum) vitt. Mi volt ebben a kosárban, egyes irók szerint szekrénykében, a szertartásnál jelenlevők többnyire nem tudták. Némely irók azt hiszik, hogy házi eszközök voltak benne; mások szerint fonó eszközöket tartalmazott; s vannak, a kik áldozathoz való dolgokat s kalácsot sejtenek benne. Az sem bizonyos különben, vájjon a confarreált házasságkötésnél nem öltek-e le véres áldozatul tehenet, néha disznót is, mert egyes római Írókból s a fenmaradt képekből erre is lehet következtetni. Annyi bizonyos, hogy mikor a házasságkötésnek ez a nagyon szertartásos és ünnepies módja, t. i. a confarreatio már kiment a divatból, a vele összefüggő imákat mégis megtartották a többi házasságkötési formánál, ha nem is a Flamen Di- alis mondotta őket, hanem valamelyik jós, és tehén vagy sertésáldozatot mutattak már be, még pedig maguk a házasságra lépők. A véres áldozatot ritkán mutatták be otthon a háznál. Legtöbbször valamely templom elé vonultak ki, a hol arra való alkalmas, kényelmes helyet kaptak, s itt hajtották végre az áldozatot. Az áldozat bemutatása után a tanuk és a jelenlevők szerencsét kívántak az új házaspárnak „feliciter“ vagy „felicia~ szóval s az egész nászközönség hozzáült a lakomához (cena nuptialis). Nincs adatunk arra nézve, hogy a menyegzői lakoma különbözött volna a rómaiaknál szokásos más lakomáktól. Egy egyházatya bizonysága szerint a beszélgetés e lakomákon épcnséggel nem volt illedelmes. Más tekintetben annyit szabad következtetnünk, hogy a polgárok gazdagodásával együtt a fényűzés, az „óriási lakomák“ is 2
