Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
— 15 — egyidejűleg a fátyol használata is ritkul' ugyan, mert a szép hajat láttatni kellett, mindazonáltal a menyasszony fátyollal ment az esküvőre. A menyegző. A menyegző szertartásai és szokásai három ténykedés körül csoportosulnak; ezek: a férj hatalmába kerülés, a menyasszony átvitele s elfogadása a férj házában. A menyegző napján hajnalhasadás előtt az éj csendességében megfigyelték a madarakat (auspicium), hogy kipuhatolják az istenek akaratát, a mit különben eljegyzéskor és minden fontosabb állami és magán vállalat előtt meg szoktak volt tenni. Házassági ügyekre nézve — Plinius szerint — igen kedvező jelnek tartották, ha ölyvet láttak. Villámlás, mennydörgés általában kedvezőtlen volt. Idők folyamán azonban mindinkább mellőzték a madarak megfigyelését s inkább az állatok beleiből jósoltak anélkül, hogy a madárjós (auspex) vagy madárjóslás nevét béljósra (haruspex) vagy bél jóslásra változtatták volna. Jósoltatási joguk csak a patríciusoknak volt. Hogy mely állat volt szánva a jóslat megejtésére és házassági áldozatul, arra nézve eltérők a nézetek. Abból a körülményből például, hogy a confarreatiós házasság megkötésénél juhbört is használtak, sokan joggal következtetik, hogy a juh volt a jóslati és áldozati állat a házasságkötésnél. Az áldozati állatnak belső részeit vagy maga a vőlegény vizsgálta meg, vagy — leggyakrabban — a szakértő madárjósokra, augurokra bizta ezt a munkát. Mindazáltal őt is auspexnek hívták, ha nem is jósolt. Az alatt az idő alatt, mig a jóslással voltak elfoglalva, összegyülekezett a nászközönség ajándékot is hozva a menyasszony számára. Erre a jós kihirdette a jelenlevők előtt a madármegfigyelés, illetőleg a bélvizsgálat eredményét. Ha ez kedvező volt, hozzá fogtak a házassági szerződés vagy hozományi okirat megpecsételéséhez,
