Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
— 13 — menni, valamint aug. 24. okt. 5. és nov. 8-án, mert ezeken a napokon „mundus patet“*). Halottak napjai (febr. 13—21-ig: dies parentales), a rosszat jelentő napok (különösen minden hónap főnapjai, a Kalendae, Nonae, Idus s az utánuk való nap s más u. n. dics religiosi) meg épenséggel nem ajánlták magukat házasságkötések napjául. A vallási tilalom és szokás leginkább a hajadonokat korlátolta; már az özvegyek ünnepnapon is köthettek házasságot, míg a hajadonok inkább hétköznap esküdtek, hogy az ünnep ne akadályozhassa a vendégeket a menyegzőn való tömeges megjelenésben. A menyasszony ruházata. A menyegző napja előtt a menyasszony elbúcsúzott leányos játékszereitől s ruhájától. Letette biborszegélyű tógáját (tóga praetexta), melyet labdáival, mellkötőivel és szotyrával egyetemben a régi időkben a házi isteneknek, későbben, valószínűleg görög szokás szerint, más isteneknek is, pl. a hajadonok szerencse istenasszonyának (Fortuna Virginalis) s különösen Venusnak szentelt mint hajadonságának ajándékait. A menyegző előestéjén a menyasszony jó előjel végett egészen testhez álló, sajátságosán szőtt fehér inget (tunica recta vagy regilla) vett magára s aranysárga hajhálót tett a fejére és igy ment aludni. Az inget egy gyapjúból szőtt öv fogta körül, mely u. n. Hercules-bogra volt kötve s leoldása a férjre volt bízva, hogy olyan szerencsés legyen házasságában, a milyen volt Hercules. A menyegző reggelén a leány anyja hozzáfogott gyermeke öltöztetéséhez, vagy ha ezt maga nem végez*) A Rómát alapító Romulus és Remus ősei — a monda szerint — Alim Longa városában uralkodtak. Mikor Róma alapításához hozzá akartak fogni, atyáik szellemeit az Albából hozott maroknyi szent föld jelképében hozták át s az alapítandó város területén ásott gödörbe (mundus) helyezték el s egy kövei fedték le. Évenként háromszor volt e gödör nyitva s ezt fejezi ki a »mundus patet“ kifejezés.
