Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898
— 11 — vagy ha ez még kiskorú volt, a férj atyjáé lett; viszonzásul a nő örökösödési jogot nyert férje családjában. A második esetben pedig a nő atyja hatalma alatt és a saját jogainak birtokában maradt. A legrégibb időkben a patríciusok az első, a plebejusok és idegenek az utóbbi szerint kötöttek házasságot. A házasságkötés első neménél háromféle módon kerülhetett a nő férje hatalma alá: 1. confarreationak nevezett áldozat útján, 2. együttélés (usus) által, 3. álvásárral (coémtio), a mikor nem kevesebb, mint öt római polgár előtt, ezeken kívül az érczmérlegvivő (libripens) előtt szinleg megveszi a nőt az, a kinek hatalmába kerülni akar a nő. A házasságkötésnek bármelyik formájánál mutattak ugyan be áldozatot s bizonyos szertartások szerint jártak el, mindazonáltal különbség volt a három forma között. Confarreatio útján ugyanis a főpap (Pontifex Max.) és Jupiter nagypapja (Flamen Dialis) jelenlétében kötöttek házasságot, s a házasság megkötésével a nő egyúttal a férj rendelkezése alá is került, azaz nemcsak neje, hanem családjának tagja is lett s felszabadult az atyai vagy gyámi hatalom alól. Az együttélés formájánál a házasság beleegyezés által jött ugyan létre, de a férj hatalmába csak három egymásra következő éjszakával meg nem szakított egy évi együttélés után került a nő. Az álvásárnál pedig a férj hatalmába jutással együtt lett meg ugyan a házasság, de két külön ténykedés kelleti hozzá. Mert a vásárral csak a férfi hatalma alá kerültek, de nem kezdték meg a házasságot, minthogy vásár útján a nő a férfi rendelkezése alá kerülhetett anélkül, hogy ez által feleségévé vált volna. Ezek után áttérhetünk a házassági szokásokra és szertartásokra. Általában a 12—17 év közötti kort tartották legalkalmasabbnak a férjhez menetelre. Ha a hajadon tizenhetedik életévét meghaladva ment férjhez, azt már ké
