Állami Gimnázium, Szamosújvár, 1898

I.

Házassági szokások és szertartások a rómaiaknál.

Ingen sok és igen becses emlékét hagyta a régi Róma a maga anyagi és szellemi műveltségének az utókorra. Építményei romjaikban is gazdagságáról, kényelemszeretetéről, a hasznos és szép iránti természetes érzékéről tanúskodnak; nyelve és irodalma a fejlettség és tökéletesség csodájaként századokon keresztül minden szellemi műveltség forrása, föltétele volt; azon alapul mostani műveltségünk is. S ezt az alapot ez idő szerint nem is hagyjuk el, mert mást nem tudunk helyébe rakni. De abban az esetben is, ha a folyton haladó, fejlődő emberiség más alapokra találná fektetni a műveltségét, a classicus római irodalom nem szűnik meg a szellemi élvezeteknek és gyönyöröknek gazdag forrása lenni minden gondolkodó és érző emberre nézve.

A római szellemnek sok kincse maradt reánk. De hiányzik is sok. A görög műveltséget átplántálta, áthasonította s el is terjesztette Róma a meddig csak hadvezéreinek kardja ért. Ez a műveltség azonban nem a tömegek műveltsége, hanem a kiválasztott ezreké. E műveltség irodalmi emlékei tanult, okoskodó férfiak művei, a kik a saját kiművelt gondolkodásukat, a saját finomult érzéseiket, a saját nemesi felfogásukat örökítették meg; a nagy tömegnek, a népnek gondolat- és érzelemvilágát, szokásait, erkölcsi életét csak érintik, az állam alapját alkotó vallással összefüggő szertartásokat is csak ritkán s hézagosán közük és sehol sem rendszeresen. A kép tehát, melyet a fenmaradt emlékek alapján alkotunk magunknak a római nép műveltségéről, teljes és tökéletes nem lehet. Sok dologra nézve az ada-